Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
48 PERÉNYT JÓZSEF Hüszejn fia a Nagy Hordából [Aranyhorda] a M9scserába jött, a Moseserát meghódította és betelepítette, s a M3scserában született neki egy Bâklemis nevű fia, aki megkeresztelkedett, s a Mihály nevet kapta. Ez az Andrejev Gorodokban felépítette az Urunk Színeváltozása nevű templomot, s magával együtt sokakat megkereszteltetett. Mihály fejedelem fia Fjodor fejedelem volt, Fjodornak pedig Jurij nevű fia született és Jurij fejedelem ott volt a Donnál, a Meseserából Dmitrij Ivanovics nagyfejedelemhez sietett csapatával [azaz az oroszok oldalán vett részt a tatárok ellen vívott kulikovói ütközetben 1380-ban]. Jurij fia pedig Alekszandr herceg volt."52 Az 1380-ban harcoló Jurij fejedelem (knyaz) szépapja, Ahmed körülbelül 1300 körül élhetett, s így ha az 1197. évi dátumot az orosz szakemberekkel együtt 1298-ra javítjuk, akkor máris ott vagyunk annál a dátumnál, amelyet egészen más meggondolások alapján tettünk meg a magyarság Mescserába való átköltözésének időpontjává. A dátum javítást feltétlenül el kell végezni, hisz az említett négy nemzedék az 1298/1380 időszakot tölti ki, másrészt 1197-ben még nem voltak ott a tatárok, s így az írnok nyilván egy százassal tévedett, ami sokszor előfordul. Ez azt jelentené, hogy Ahmed éppenúgy mint apja, Hüszejn a volgai magyarok egyik főnöke, századosa vagy ezredese lehetett, s minthogy tatár főnök volt, nyilván szerepe volt a Nogaj oldalára való állásban. A vesztes csata után nem volt más tenni való, mint alattvalóival, a magyarokkal együtt elmenekülni a győztes kán elől. Mivel ez a forrás rendkívül fontos, meg kell vizsgálni hitelességét. Nomádok között általában mindenki ismerte leszármazását hetediziglen. A XIX. sz.-ban végzett vizsgálatok szerint egyesek 14 ősük nevét tartották nyilván, s ismerték a legfontosabb tetteiket is. Az ilyen leszármazási mondákat azután nem egyszer leírták (sedzserék), s ma kitűnő történeti forrásul szolgálnak. A Mescserszkij család szóbanforgó sedzseréje a XVI. sz. közepén készülhetett. A Sirin nemzetség a XVI. sz.-ban a krimi kánság négy vezető nemzetségének egyike volt, a tőlük való leszármazás tehát rendkívül előkelő helyet biztosított az orosz hierarchiában. S éppen ezért kritikus szemmel kell vizsgálnunk e leszármazási történetet. A Sirin nemzetségről ugyanis csak a XV. sz. elején kapunk hírt, s csak a XVI. sz. elején számíthatjuk őket a legelőkelőbb krimi családok közé. S minthogy ekkoriban Moszkvában nem egyszer bejelentették igényüket a Mescserára mint ősi jussukra, a Mescserszkij család ezen az alapon is bizonyíthatta előkelő származását.53 Persze nincs kizárva az sem, hogy Aha rövid családi leszármazástörténetek, melyeket rodoszlovie-nek neveztek. A XVII. sz. végén azután e történeteket beírták az ún. Barchatnaja knyiga-Ъа. A családi történetek legrégibb részében persze sok a tévedés és még több a tudatos hamisítás, ezért ezek csak óvatosan, kellő kritikával használhatók. Lásd M. H. Тихомиров : Источниковедение истории СССР. I. k. Moszkva, 1940. 117. 52 H. И. Новиков: Родословная книга князей и дворян российских ... Moszkva. 1787. 239. 53 1517-ben ü. I. Alekszandrov krimi orosz követ leírja a krimi kánnal való beszélgetését. A kán többek között elmondja neki, hogy a Sirinek hadjáratot sürgetnek, hogy a Mescserát meghódíthassák, mert az „jurt nas" (a mi jurttunk) régtől fogva. A szöveget én úgy értelmezem, hogy a Sirinek tartják a területet jurtjuknak, de az sincs kizárva, hogy a pongyola szöveget úgy kell értelmezni, hogy a Mescsera a krimi kánok jurtja. Памятники дипломатических сношений Московского государства с Крымскою и Ногайскою ордами и с Турцией, 1474 — 1521 годов. «Сборник Русского исторического общества.» 95. k. Sztpétervár, 1895, 377.
