Századok – 1975

Történeti irodalom - Ránki György lásd Berend T. Iván - Reden; Armgard von: Landständische Verfassung und fürstliches Regiment in Sachsen-Lauenburg (1543–1689). (Ism. Benda Kálmán) 441/II

TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 ARMOARD VON REDEN: LANDSTÄNDISCHE VERFASSUNG UND FÜRSTLICHES REGIMENT IN SACHSEN-LAUENBURG (1543—1689) (Veröffentlichungen des Max-Planck-Instituts für Geschichte, Schrift 41. Göttingen. Vandenhoeck & Ruprecht. 1974. 284 1.) RENDI ALKOTMÁNY ÉS FEJEDELMI KORMÁNYZAT SZÁSZ-LAUENBURGBAN A rendiségnek mint történeti jelenségnek a kutatása az utóbbi években egyre előkelőbb helyet kap az egyetemes történelemben. A nagy témán belül a kutatókat elsősorban a rendi dualizmus fejlődése érdekli, az, hogy különböző korokban a hatalom hogyan oszlott meg az uralkodó és a rendek közt, melyiknek milyen súlya volt a törvényhozásban és a végrehajtásban, s az évszázadokon tartó küzdelemből hogyan született meg a XIX. században az alkotmányos államforma. így került az érdeklődés előterébe a rendek és az uralkodók harcának főszíntere, az országgyűlés. A liberális polgári felfogás még hajlott arra, hogy az országgyűlésekben a nemzeti fejlődések egyedi jelenségeit lássa, a „nemzeti karakter" speciális megnyilvánulásait. Amióta azonban Otto Hintze az 1910-es években egybeállította az európai rendi országgyűlések tipológiáját, világossá vált, hogy az országgyűlések fejlődése Európa-szerte közös vonásokat mutat. (Typologie der ständischen Verfassungen des Abendlandes. Új kiadása: О. Hintze, Staat und Verfassung, 1962. c. kötetben.) Hintze kutatásai óta a történetírás alapvetőnek tartja a rendi szervek és intézmények, így mindenekelőtt az országgyűlések összetételében és működésében fellelhető egyező és eltérő vonásokat, mert belőlük a társadalmi fejlődés lényegére vonhat le következtetéseket. Hintze két alapvető típust állított fel. Az első a két kamarás országgyűlés (prototípusa az angol), amelyben egyrészt a főrendek és a főpapság, másrészt a köznemesség, az alsópapság és a polgárság küldöttei két külön táblán tanácskoznak és táblánkónt szavaznak. A másik a kuriális rendszer, amikor nem alakul ki egy alsó és egy felső-tábla, hanem a négy rend (papság, főurak, lovagok, városok) külön-külön kúriában tanácskoznak, és a kúriánként egynek számító szavazatok aránya dönti el a kérdéseket. (Pl. Franciaországban és az osztrák tartományokban.) Hintze nyomán napjaink történetírása mind részletesebben rajzolja fel az egyes országgyűlési típusok sajátságait, azt, ahogyan a kezdeti egykamarás gyűlésből már a korai középkorban kibontakoztak és gyakran különböző irányban fejlődtek. A nemzetközi történész komitének külön szekciója foglalkozik az országgyűlések történetével. Kiadványaikat itt nem sorolhatjuk fel, de megemlítjük a Max-Planck-Institut kiadásában megjelent egyik kötetüket, amelyet a kérdés ma talán legkitűnőbb ismerője, Dietrich Gerhard szerkesztett. Ez a kiadvány országonként sorraveszi az európai rendi gyűléseket, megrajzolja fejlődésüket, jellemzi működésüket és kijelöli helyüket az egyetemes fejlődésben. (Ständische Vertretungen in Europa im 17. und 18. Jahrhundert. Göttingen 1969. A magyar országgyűlésekről — igaz csak vázlatosan és csak а XVIII. század vonatkozásában — Bónis György írt a kötetben.) Az általános összefoglaló munkákkal egyidőben, sőt részben már azokat megelőzve, megindultak az országonkénti részletvizsgálatok is, s elmondhatjuk, hogy ezek szempontjaikban és eredményeikben napjainkra messze túljutottak a Hintze-féle kérdéseken. Az országgyűlés működése, a rendek és az uralkodó birkózásának konkrét jelenségei között egyrészt a küzdelem társadalmi hátterét, másrészt a politikai teóriák hatását és érvényesülési módját keresik. Olyan kérdések kerültek az előtérbe, hogy a társadalom belső arányaiban végbemenő változások hogyan hatnak a rendiség erősödésére vagy gyöngülésére, a hatalomért folyó küzdelemben milyen része van az egyes társadalmi osztályoknak, a rendi dualizmuson belül történő eltolódások hogyan tükröződnek az uralkodóval folytatott harcban, s hogy a közigazgatás szerkezetében, a politikai intézmények magatartásában és az országgyűlések összetételében hogyan érvényesülnek a társadalmi erők. A társadalmi vonatkozások mellett előtérbe léptek az eszmetörténeti kérdések. így az, hogy az újkori politikai gondolkozás miként bontakozik ki a reneszánsz idején a középkori jogfelfogásból, müyen újabb változást hoz a XVI. században a reformáció, hogyan hatnak politikai téren Luther és főleg Kálvin tanai, a természetjog befolyásolja-e a rendek ós az uralkodó hagyományos viszonyát, s mindezt hogyan módosítja a XVII. század végén kibontakozó korai felvilágosodás. Ennek a rendiség történetét vizsgáló nemzetközi irodalomnak egyik legfrissebb i terméke A. von Reden könyve, mely Szász-Lauenburg viszonyait vizsgálja 1543 ós 1689 között.