Századok – 1975

Történeti irodalom - Hobsbawm; E. J.; G. Rudé: Captain Swing (Ism. H. Haraszti Éva) 438/II

440 TÖRTÉNETI IRODAT.OM 465 A XIX. századbeli mezőgazdasági felkelések fegyvertára még archaikusnak minősíthető. Az első nagyobb kiterjedésű géprombolás és gyújtogatás 1815-ben fordult elő; az ideológia mindvégig a törvény keretein belüli megoldást javasolt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy az angol falu a kor radikalizmusától mentes maradt. A korai antikapitalista, radikális eszmék közvetítői többnyire a kézművesek, iparosok, főleg cipészek, a kisebb vásárvárosok kereskedői. Az ő közvetítésükkel jutottak el a külhoni hírek is, a belga, a francia forradalmi mozgalmakról. Az 1830. évi Swing kapitány nevével fémjelzett angliai mozgalom, a szerzők summázása szerint, oly közel járt az országos mozgalomhoz, amennyire egy spontán és szervezetlen mozgalom közel járhatott. Országos kiterjedtségének gátja azonban nem a szervezettség és ideológia hiánya volt, hanem a gazdasági struktúrából adódott. A XIX. század első felében az angol mezőgazdasági terület durván két területre, a gabonatermő déli és keleti s nagyjából pásztorkodó nyugati részre bontható, vagyis az alacsony fizetésű déli és keleti megyékre s a viszonylagosan jobb keresetet nyújtó északi, nyugati területekre. Az 1830-as felkelés színhelye tehát Angliának az a területe, ahol a mezőgazdasági lakosság túlnyomó volt és ahol a nagyipar és nagyváros — London kivételével — ritka tüneményszámba ment. A Swing népi-vidéki mozgalomnak legnagyobb tragédiája az volt, hogy nem találkozott a bánya, az üzem, a város mozgalmaival. A könyv számos erénye közt előkelő helyet foglal el a nagy gonddal összeállított, szinte a probléma egészét átölelő öt függelék. Ezekben összesítő és részletező adatokat kapunk (falvankónt, városonként, megyénként és százalékosan) a felkelés valamennyi típusáról, időpontjáról és céljáról, az okozott károk számszerű vagy becsült összegéről, közvetlen célpontjáról, a cséplőgép problémáról (miért irányult ellene a mozgalom — a főválaszadáson túl, hogy ti. elvonta a dolgozóktól a téli foglalkoztatottság lehetőségét — hogy mennyire volt elterjedt a cséplőgép használata 1815 és 1830 között, milyen elosztásban, melyek voltak a kézi és gépi cséplés költségei, miért nyerte el a cséplőgéprombolás a bérlők rokonszenvét és miért késleltették használatának újrabevezetését hosszú időre a felkelések után), a gyújtogatások méreteiről, elterjedtségéről az 1830-at követő évtizedekben és a megtorlás eszközeiről, megyénkinti számáról. Egy lényegesebb kritikai észrevételt lehet a kitűnő könyv szerzői felé irányítani: „a negyedik rendnek" nevezett W. Cobbett, e kor írója és értője, gazdasági reformer, aligalig szerepel könyvükben. Szinte sejtetni engedik csupán azt a forradalmasító, erjesztő, reális és részben szintén múltba visszatekintő érzelmi hatást, amit ő — aki egyébként Marx tetszését éppenúgy megnyerte, mint Széchenyiét — kora mezőgazdasági társadalmára, elnyomott rétegeire gyakorolt.3 A magyar olvasót különösképpen érdekelheti az angol történelemnek ez a korszaka. Széchenyi ekkor foglalta írásba (1830 — 32) reformrendszerét; ő maga már akkor többször járt Angliában, hogy 1832-ben újra odainduljon, ezúttal a Lánchíd létrehozásához gyakorleti tapasztalatokat gyűjtendő. 1831 nyarán, mint ismeretes, a nagy kolerajárvány nyomán az ország északkeleti megyéiben jelentkezett a magyar történelem egyik legnagyobb és legvéresebb antifeudális parasztfelkelése. A reformkor nyugat-európai (Angliában Reform Age, a Reform Bili kora) ós közép-kelet-európai egyidejű, szintetikus vizsgálata vagy akárcsak áttekintése, érdekes, újabb analógiákra és különbségek megállapítására sarkallhat {a a kutatókat. HARASZTI ÉVA " Az elmúlt hónapokban jelent rneg Cobbett-ról Is és az ipari forradalom idején élő neves mezőgazdasági iróró néhány hézagpótló mű: J.e.Gazley: The Life of A. Young, 1741 -1820 (Philadelphia), J. Sambrook: W. Cobbett (Lon don) jelentősebbek.