Századok – 1975
Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II
A SZOVJET ÉS MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 405 megindításához. (Témajegyzék összeállítása, a témák kutatására hivatott intézmények koordinálása «tb.) A szovjet—magyar történész együttműködésnek a Műszaki és Tudományos Együttműködés egyezményének aláírásától a Magyar—Szovjet Történész Vegyesbizottság létrehozásáig terjedő időszakában (1949 — 1968) elég tapasztalat gyűlt össze a konkrét együttműködés, az elvtársi kölcsönös segítség terén. Űj közös feladatok kerültek napirendre, amelyek megoldásához a Vegyesbizottság volt hivatva segítséget nyújtani, s ezért joggal jelenthette ki megalakulásakor a két elnök, Guber és Pach akadémikus, hogy a Szovjet—Magyar Történész Vegyesbizottság létrehozása új szakasz kezdetét jelenti a szovjet és a magyar történészek együttműködése terén. Az előadás meleg hangon tért ki mind Guber akadémikus érdemeinek méltatására, mind arra, miként segítették a magyar történészek, élükön Pach Zsigmond Pál akadémikussal a kölcsönös baráti egyetértés légkörének megteremtését. Név szerint is említve méltatta az előadó Ortutay Gyula akadémikus tevékenységét, Sinkovics István, Ránki György, Niederhauser Emil, Bartha Antal és Mucsi Ferenc érdemeit. Az előadás a továbbiakban áttekintést nyújtott a Vegyesbizottságnak az első plenáris ülésen elfogadott Határozatában foglalt feladatok végrehajtásáról. A Vegyesbizottság a legnagyobb figyelmet a Határozat ama pontjának végrehajtására fordította, amelyik speciális tudományos ülésszakok (szimpóziumok) szervezéséről szól. A Határozat ennek érdekében előirányozta a „megfelelő szakemberek bevonását a tudományos és elméleti vonatkozásban fontos olyan problémák, előadások ós közlemények megvitatásához, amely témák a magyar illetve a szovjet történettudomány fejlődésével, a történettudomány egyes ágazatainak az oktatásával kapcsolatosak. A Vegyesbizottság feladata, hogy javaslatot tegyen olyan témákra vonatkozóan, amelyek a különböző közös szovjet —magyar szimpóziumokon, konferenciákon, avagy egyéb, a történettudomány kérdéseivel foglalkozó tudományos tanácskozásokon megvitatásra kerülhetnek." Az elmúlt öt esztendőben ennek a Határozatnak a szellemében tartotta meg a Vegyesbizottság egyes kibővített üléseit. A szovjet tagozat összesen harminc szovjet történész részvételét biztosította a Magyarországon megrendezett ilyen jellegű konferenciákon, a Szovjetunióban megrendezett konferenciákon pedig mintegy ötven magyar szakember vehetett részt. Ezek a konferenciák tudománypolitikai és tudományos szempontból egyaránt sikeresek voltak, s kitűnő szervezőmunkáról tettek tanúságot. A legfőbb eredmény pedig az, hogy a problémák rendkívül széles körét felölelő tematikában az ismeretelméleti, elméleti és módszertani szempontból egyaránt legfontosabb kérdóskomplexumokat sikerült megragadni, s eközben mindkét ország tudósai kölcsönösen megismerkedhettek egymás eredményeivel. A szovjet—magyar tudományos találkozások során mindkét fél eredményesen teljesítette azon kötelezettségét is, amely egymás rendszeres kölcsönös tájékoztatására irányul. Ez mindenekelőtt olyan formában valósult meg, hogy mindkét fél rendszeresen meghívta a inásik képviselőit a különböző nagyobb jelentőségű tudományos rendezvényekre, konferenciákra, tudományos ülésszakokra. A munkát ebben a vonatkozásban tovább lehetne fejleszteni: a Vegyesbizottság egyik együttes ülésén (kísérletképpen) napirendre kellene tűzni a szovjet ill. a magyar történettudomány egy-egy ágának a helyzetével és fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. A Vegyesbizottság — ugyancsak a Határozat szellemében — sikeresen segítette elő a szovjet és a magyar történészek tevékenységének koordinálását a nemzetközi kongreszszusokkal kapcsolatban is. „A Szovjet—Magyar Történész Vegyesbizottság tevékenységének öt esztendeje alatt a két ország történészeinek az együttműködése olyan fokot ért el, amely lehetővé teszi azt, hogy a legközelebbi jövőben a szocialista munkamegosztás ós kooperáció alapján
