Századok – 1975

Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II

404 STIER MIKLÖS ellankadásában csak úgy, mint nemzetközi szakmai kapcsolatok felfelé ívelésében vagy éppen megtörésében." Felsorolta azokat a nagy szovjet tudósokat, akik vállalt tisztségükben, illetve kutatási témáikat tekintve e biztosítékok hordozói, így Jevgenyij Mihajlovics Zsukov akadémikust, aki a szovjet Történettudományi Bizottság elnöke s egyben a Nemzetközi Történettudományi Bizottság elnöke; a Szovjet —Magyar Történész Vegyesbizottság szovjet tagozatának elnöki posztját betöltő Alekszej Pavlovics Okládnyikov akadémikust, a világhírű archeológust; majd Julián Vlagyimirovics Bromlej akadémiai levelező tagot, aki a Vegyesbizottság alelnöke, történész és etnográfus. A Vegyesbizottság szovjet tagozatának jeles tagjai, akikkel a magyar történészek állandó, eleven kapcsolatokat építettek ki: To fik M. Iszlamov, Andrej Ivanovics Puskás, a történettudományok doktorai és Vlagyimir Susarin kandidátus. Üdvözölte mindazokat a szovjet történészeket, akik a Szovjetunióban Magyarország története kutatásának szentelték munkájukat — immár egy-két évtized óta. „Nem volt példa még rá historiográfiánkban, s ma sincsen rá más példa (mégoly élénk, más oldalról jövő érdeklődés mellett sem), hogy a mi hazánk történetével, társadalmi-nemzeti fejlődésünk döntő szakaszaival egy másik országban olyan mélységben, kútfői alapozottsággal, szakszerűséggel foglalkoztak volna — az elméleti-módszertani vonatkozásokról nem is szólva —, mint az utóbbi évtizedekben és ma a Szovjetunióban." A. P. Okládnyikov akadémikus és Ju. V. Bromlej akadémiai levelező tag ,,A szovjet és a magyar történészek együttműködésének alapvető szakaszai és irányai a háborút követő években" c. közös előadása mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a két ország, a Szovjetunió és Magyarország különböző kapcsolatai, közöttük a tudományosak is, hosszú múltra tekintenek vissza. Hivatkozott például a két nép őstörténetét kölcsönösen kutató régészek, nyelvészek, történészek természetes egymásrautaltságára. Igazi együttműködésre azonban csak a kizsákmányoló osztálytársadalmak megszüntetése után nyílott lehetőség. Ennek az útnak volt fontos állomása a Műszaki és Tudományos Együttműködésről szóló egyezmény aláírása. Az előadó hangsúlyozta, hogy az egyezmény aláírásával új szakasz kezdődött a szovjet—magyar történész kapcsolatokban. Az együttműködés célját a 40-es és az 60-es években mindenekelőtt annak a harcnak a feladatai határozták meg, amelyet а magyar tudósok folytattak a marxizmus megszilárdulásáért a történettudományban. Rámutatott arra, hogy a magyar marxista történészek látogatásai a Szovjetunióban eleve kettős célt szolgáltak: egyrészt a szovjet történettudomány legjelentősebb eredményeit tanulmányozhatták, másrészt segítséget nyújthattak azoknak a szovjet történészeknek, akik abban az időben láttak hozzá a magyar történet egyes korszakainak kutatásához. Meleg hangon, név szerint emlékezett meg azokról a magyar történészekről, régészekről, etnográfusokról, paleoantropológusokról, akik a szovjet főiskolákon tanultak, s kezdték meg kutatói pályájukat. Méltatta a két ország történettudományi kutatómunkája legfontosabb eredményeinek kölcsönös publikálását. Hangsúlyozta, hogy a jövőben erre fokozottabb szükség lesz. Hosszabban időzött az előadás a szakemberképzéshez nyújtott kölcsönös segítség kérdéseinél, s örömmel állapította meg, hogy ennek során kollegiális és baráti kapcsolatok alakultak ki a szovjet és a magyar történészek között. A jövőben intézményesen kell növelni a kölcsönös tudós-cserék számát, lehetővé kell tenni, hogy minél többen vállalhassanak munkát a két ország akadémiai intézeteiben. Emellett ideje elkezdeni а történész egyetemi hallgatók kölcsönös cseréjét is. Az együttműködés eredményes eszközét jelentette az egymás tanulmányköteteiben, folyóirataiban való publikálás. E vonatkozásban is szükséges azonban újabb, tökéletesebb formák bevezetése: közös munkák készítése. E tekintetben a régészek vállaltak úttörő feladatot. A kollektív munkák elkészítésében az intézeteknek kell döntő szerepet játszaniok, de a Vegyesbizottság nagy segítséget nyújthat az ilyen jellegű munkálatok