Századok – 1975
Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II
A SZOVJET ÉS MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 403 típust képviselte, aki teljes élességgel és következetes marxista osztályszempontúsággal vetette fel a történeti folyamat lényegi megragadásának elméleti és metodológiai kérdéseit. A magyar történészeknek az 1960-ban Stockholmban megrendezett X. Nemzetközi Történész Kongresszuson nyílt alkalmuk személyesen megismerkedni vele, ahol előadását a harmincéves háború korszakának szentelte. Tanulmányai, cikkei, elvi jelentőségű írásai a feudalizmus alapvető kérdéseiről, s különösen ezek visszhangja, vitát kiváltó alkotó ereje volt az, amely a szakmai tanulságokon kívül két igen fontos felismerés birtokába juttatta történészeinket. „Az egyik az — mondotta Fach Zsigmond Pál —, hogy az alkotó vita, a nézetek éles konfrontációja a marxista történettudomány fejlődésének szükségszerű mozgásformája, nélkülözhetetlen életeleme. A másik pedig az, hogy a viták végső egyenlegét olykor nem a közvetlen zárszó vonja meg, hanem az, hogy az összeütköző vitaálláspontok s annak eredői hogyan értékesülnek, nem ritkán hosszú évek múlva, konkrét tudományos alkotásokban." Az előadás ezután a szovjet—magyar kapcsolatok egy újabb jelentős eseményét idézte fel: 1969 januárjában került sor a Szovjet—Magyar Történész Vegyesbizottság alapító okmányának aláírására. A szocialista országok többoldalú kapcsolatát megvalósító nemzetközi problémabizottság mellett a Szovjet—Magyar Történész Vegyesbizottság volt hivatott a kétoldalú együttműködésnek megfelelő koordinatív szervezeti keretet adni. Pach Zsigmond Pál hangsúlyozta, hogy e bizottság — megalakulása pillanatától kezdve — elnevezésénél tágabb keretekben kívánt tevékenykedni: kezdettől fogva épített a társtudományok és minden fontos történész intézmény együttműködésére. Ezen intézmények, a Történettudományi, a Párttörténeti, a Hadtörténeti Intézet, a tanszékek, levéltárak, múzeumok maguk is kiterjedt szovjet kapcsolatokkal rendelkeznek. E bizottságnak nem is az volt a célja, hogy az együttműködést közös mederbe terelje, centralizálja, hanem hogy a külön-külön is jelentős s terebélyesedő szovjet kapcsolatokat bővítse, sokszínűbbé tegye. A Szovjet—Magyar Történész Vegyesbizottság alapító okmányát szovjet részről Alexandr Andrejevics Guber akadémikus írta alá, mint a szovjet tagozat elnöke. Pach Zsigmond Pál méltatta a nagyhírű tudós tevékenységét, nemcsak az alapító okmány, hanem a vegyesbizottság munkatervének kidolgozásában is, külön kiemelve a központi helyet elfoglaló közös tudományos ülésszakok témáinak megválasztásában, kidolgozásában való részvételét. Méltatta a tudós-diplomata hozzájárulását a nemzetközi tudományos életbe való aktívabb magyar bekapcsolódás kedvező feltételeinek megteremtéséhez, az 1970. évi moszkvai Nemzetközi Történószkongresszus eredményeihez. A közös tudományos ülésszakok 1969 óta évről-évre ismétlődnek, s egyre inkább munkaértekezlet jelleget öltve tárgyalták a magyar őstörténet kérdéseit, az újabbkori társadalomtörténeti kutatások metodikai szempontjait, a munkásosztály helyzetének, struktúrájának és tudatállapotának fejlődését a szocialista iparosítás időszakában, — az utóbbi témakörbe bevonva filozófusokat és szociológusokat is. Pach Zsigmond Pál akadémikus ezekután javaslatot tett a következő ülésszak programjára. Kiemelte a közép-kelet-európai társadalomtörténeti fejlődés hosszútávú vizsgálatának, a társadalmi formációváltás törvényszerűségeinek keretébe illeszkedő szakmai témák programba iktatásának fontosságát, másrészt közös igényként fogalmazta meg olyan történelemelméleti, metodológiai és historiográfiai kérdések napirendre tűzését, amelyek megvitatása, mint mondta, „hozzájárulhat legfőbb gondunk megoldásához: a magyar történetírás marxista eszmeisége elmélyítéséhez, elvi színvonala emeléséhez." A szovjet-magyar tudományos együttműködés eddig elért eredményeit értékelve, a jövőben megoldásra váró egyre több, nehezebb és szerteágazóbb feladatokról is beszélt. Az együttműködés továbbfejlődésének biztosítókai között említette „a személyi viszonylatok »paraméterét«, amely nem kis szerepet játszik tudományágak fejlődésében vagy
