Századok – 1975
Beszámoló - A szovjet és magyar történészek együttműködésének negyedszázada (Stier Miklós) 399/II
A SZOVJET ÉS MAGYAR TÖRTÉNÉSZEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE 401 netkutatás eredményeinek kezdődő s fokozódó megismerését. Ezek — mint mondotta — sarkalatos feltételeit képezték a marxista-leninista magyar történetírás kibontakozásának és fejlődésének. Grekov akadémikus a látogatását követő egy óv múlva hozzánk írott levelével, az akkor megalakult Történettudományi Intézet előtt álló tudományszervezési s tudományos tervezési problémák megoldásához is jelentős segítséget nyújtott. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének munkájáról a Vesztnyik Akagyemii Naukban megjelent ismertetés is új kutatás-szervezési módszerek kialakítására ösztönzött. A szovjet társintézménnyel ugyanilyen nélkülözhetetlennek bizonyult a kapcsolat 1961-ben, amikor olkczdődött a magyar történelem egyetemi tankönyvsorozatának előkészítése. A magyar szocialista történettudomány, a szovjet—magyar történészkapcsolatok első megtett lépéseinek Grekov akadémikus emlékét idéző bemutatása után Pach Zsigmond Pál a szovjet történettudomány egy másik nagy tudósára emlékezett: az 1953 júniusi — a magyar történettudománynak és egyben a szovjet—magyar történószkapcsolatoknak is fontos állomását képező — magyar történészkongresszus nagytekintélyű résztvevőjére, a Szovjetunió, a népi demokratikus országok jelenlevő neves történészei között is kiemelkedő hírű Jevgenyij Viktorovics Tarléra. A történészkongresszus egyik fő témaköre a magyar függetlenségi küzdelmek méltatása volt, Tarló akadémikus azonban egyik felszólalásában tudatosan elszakadva, elkülönülve e fő témakörtől, az 1514-es magyar parasztháborúra hívta fel a figyelmet. ,,A világtörténelem annaleseiben az 1614. évi magyar felkelés úgy szerepel, — mondotta Tarle, — mint a feudális életforma és az egész jobbágyrendszer ellen a középkor végén indított három legnagyobb parasztmozgalom egyike. A magyar felkelésnek óriási szerepet kell tulajdonítanunk a jobbágysorba döntött vagy jobbágyságba kerülő tömeg nagy forradalmi tiltakozásának történetében." Tarle professzor felszólalásában a történészkongresszus azon hiányosságára mutatott rá, ,,hogy annak tematikájából hiányzott, ill. csak a XIX. század végétől, a XX. század elejétől jelent meg olyan témacsoport, amely történelmünk oeztály-antagonizmusaira és osztályharcaira koncentrált volna". Mint Pach Zsigmond Pál rámutatott, Tarle ezen előadását nem kevésbé tette jelentőssé, hogy 1514-et együtt említve a német 1625-ös és az orosz 1606-os parasztmozgalommal, segítette a magyar történettudomány elszakadását a hungarocentrikusnak nevezett provinciális szemlélettől, ösztönzést adott arra, hogy a magyar történetírásban általános metodológiai elvvé válhasson a közép-kelet-európai, összeurópai egyetemestörténeti kitekintés, hogy létjogosultságot nyerjen a marxista összehasonlító történeti módszer alkalmazása. ,,Az 1953. évi történészkongresszuson volt módunk a szovjet történettudomány egy másik nagyszerű alakját, Anna Mihajlovna Pankratovát is megismerni" — folytatta előadását Pach Zsigmond Pál. A szovjet akadémikust hazája történetéről írt háromkötetes összefoglalása, valamint számos tanulmánya az oroszországi munkásosztály és munkásmozgalom fejlődéséről, már ismertté tette a magyar történészek előtt is. A kongresszuson felvetett kutatási témajavaslatai között első helyre a munkásosztály, a munkásmozgalom, a munkáspártok történetével kapcsolatos közös kérdések megoldását állította. Nem egy, segítő célzattal felvetett kritikai észrevétele között a felszabadulással induló fejlődésünk történeti kutatásában való elmaradásunkat emelte ki. A kedvező feltételek, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a Pankratova akadémikus által első helyen javasolt témákban a kutatómunka hazánkban is lendületet vegyen, elsősorban az SzKP XX. kongresszusának a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájára gyakorolt hatását követően, az ötvenes évek végén bontakoztak ki. A politikai és tudománypolitikai feltételek kedvező alakulása mellett a felszabadulást megelőző korszak, valamint az azt követő évtizedek tudományos vizsgálódásában elért
