Századok – 1975
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és felkészülése éveiről 386/II
SZABÓ ERVIN IFJÚSÁGÁRÓL 395 helyzet a magyar századforduló progresszív nemzedékével is, amely a körülötte levő „rossz valósággal", az élet mindennapi kisszerű prózaiságával alkudni nem tudó „lázadó zsenit" illetve „forradalmárt" látta Nietzsehében, akinek az volt a küldetése, hogy „megmentse", „megváltsa" az önismeretre törekvő ós önmaga dekadenciájára rádöbbent polgári értelmiséget. Ez a nemzedék is az őszinte pesszimizmus ós kétségbeesés állapotából egyfajta messianisztikus lázadás hangulatába csapott át. Nietzsche a fiatal Szabó Ervinre elsősorban a fennálló hivatalos társadalom, állam ós kultúra tagadásával, bátorságával és tragikus színezetű küzdelmével gyakorolt mély benyomást. Hatása azonban inkább morális, mint intellektuális volt. Az egyetemi diák Szabó Ervin világnézeti-filozófiai tájékozódásaiban a Nietzsche-élmény kétségtelenül átmeneti jellegű volt, pontosan abban az értelemben, ahogy ezt az első nagy marxista Nietzsche-kritikus, Franz Mehring megállapította. „Kétségkívül Nietzsche írásai csábítók arra a néhány, kiváló irodalmi tehetségű fiatalemberre, aki talán még a polgári osztályban nő fel, s elsősorban a polgári osztály előítéletei miatt elfogult. Számukra azonban Nietzsche csupán átmeneti pont a szocializmushoz."31 A fiatal Szabó Ervin eszmei, politikai felkészülésében és fejlődésében az alapvető fordulat akkor következett be, amikor — szakstudiumai „komoly idejének" kezdetén — a marxizmussal megismerkedett. Ez időben egybeesett és szorosan összefüggött bécsi orosz emigráns kapcsolatainak kialakulásával. A radikális gondolkozású magyar joghallgató ugyanis rokonsága — az orosz származású Pollacsek-nagynéni — révén besóséges baráti viszonyba került a Bécsben élő orosz szocialista emigráns Kljacsko-családdal, amelynek vendégszerető házában az orosz forradalmárok csaknem minden árnyalata megfordult. A fiatal Szabó Ervin számára addigi életének legnagyobb — későbbi pályafutása szempontjából is meghatározó — élménye volt az orosz forradalmárokkal való találkozás ós mély barátság. Nincs okunk kétségbe vonni, — a Szabó Ervin-irodalomban nincs is rá példa — hogy Jászi Oszkár Szabó Ervin-életrajza helyesen mérte fel ennek az orosz kapcsolatnak a jelentőségét, amikor hangsúlyozta, hogy a fiatal egyetemista bécsi orosz társasága volt az, amely életirányát leginkább meghatározta, ós hogy az orosz forradalmároktól kapta az első erős ösztönzéseket ahhoz, hogy a marxista elmélet alaptételeit, mindenekelőtt a forradalom eszméjét magáévá tegye.3 2 A fiatal Szabó Ervin e viszonylag gyors, a nietzsehei-emersoni-tolsztoji eszmevilághoz képest objektíve gyökeres, forradalmi eszmei-politikai balrafordulása mögött természetesen történelmileg érzékelnünk, hallanunk kell az 1897—98-ban rendkívül kiéleződött magyarországi munkás és paraszti osztályharcok, a Bánffy-éra kíméletlen szocialista üldözéseinek moraját, amelyre akkoriban nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiában, hanem egész Európában felfigyeltek. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kezdődő imperializmus, a kicsírázódóban levő kelet-európai forradalmak bonyolult ós ellentmondásos történelmi helyzetében, a századvég sajátos szellemi útkeresésében, kavargásában és szabadversenyében az ifjú Szabó Ervin eszmei-politikai „váltásai" szubjektive nemcsak egy-egy világnézeti stációja „forradalmi átalakulásának", hanem — a filantrópiától a tudományos szocializmusig húzódó szellemi épület — „betetőzésének" tűntek. Ebben a korszakban minden objektív világnézeti különbségük ellenére még gyakran megfértek egymás mellett a „közös Nem !-ek" alapján a haladó liberálisok, szabadgondolkodók, reformerek, radikálisok, forradalmárok, anarchisták, messianisztikus próféták, istenkeresők, misztikusok stb. Ebből a világnézeti zűrzavarból világítótoronyként kiemelkedő tudományos szocializmus és a vele vitatkozó világnézetek között ekkor még — ha átmenetileg is — hidat vert a közös lázadó magatartás, az elutasító szenvedély ós a nyugtalan újat akarás, vágy a haladás iránt. 31 Uo. 32 Jászi О.: Szabó E. és óletmunkája. i. m. 14. 7 Századok 1975/2
