Századok – 1975

Közlemények - Irmscher; Johannes: A hellén polisz-ideológia és a bizánciak 373/II

A HELLÉN POLISZ-IDEOLÓGIA ÉS A BIZÁNCIAK 377 dák állítólagos görög kortársairól. Ez a lista Sophokles, Herakleitos, Anaxagoras, Pythagoras, Thukydides, Euripides, Herodotos, Empedokles, Diogenes, Zenon, Pherekydes, Aristarchos, Hippokrates, Parmenides, Platon, Aristoteles, Demosthenes és Sokrates nevét tartalmazza és csak a legutóbbit móltatja egy megjegyzésre, miszerint neki, mivel a hellén törvényeket semmibe vette, ki kellett ürítenie a méregpoharat. Az összeállítás — úgy vélem — önmaga eleget mond. 948-ig terjed az a világkrónika-kompiláció, amelynek kéziratain vagy Symeon Magistros, Symeon Logothetes, Theodosios Melitenos és Leon Grammatikos neve szerepel szerzőként, vagy anonim. A szerző monarchikus történetszemlé'ete folytán itt is csak a perzsa királytörténet nyer történelmi fontosságot. Artaxerxes Mnemon uralkodásáról szólva (404 — 358) mégis megállapítja, hogy „ebben az időben Platon, a filozófus és Aristoteles tekintélynek örvendtek". E két személyiséget, egymáshoz kapcsolva találjuk Georgios Kedrenos-nál is, aki éppen egy századdal később írta: „Aristoteles Platon tanítványa". Egyébként itt is afféle anekdotákkal találkozunk Platon szicíliai tartózkodásával kapcso'atban, amilyenekről már Georgios Synkellosnál megemlékeztünk. Előzőleg a perzsa harcokról szólt a szerző és pedig — jellemző módon — perzsa szemszögből: Xerxes Athénba jött és felégette a várost. Időrendi aggályok nélkül említi mindjárt ezután Sokratesnek „az athéniek oktalansága folytán" bekövetkezett halálát és az achaiai földrengést — nyilván Helike és Bura pusztulását 373/72 telén. Ismét egy évszázaddal később írta meg Johannes Zonaras világtörténeti kézikönyvét, amely antik és középkori források használata folytán mind stüusában, mind pedig tartalmában kitűnik e műfaj hasonló termékei közül. Ettől eltekintve azonban az ő történeti szemlélete sem különbözik elődeiétől, vagyis a perzsa történelmet Xenophon, Herodotos és Josephus felhasználásával igen részletesen tárgyalja, de a korukbeli klasszikus Görögországra egy szót sem veszteget. Ha a zöldelő fán ez termett, nem várhatunk többet a száraztól. Konstantinos Manasses-nek (meghalt Naupaktos érsekeként 1187-ben) részben Zonaras-ra támaszkodó verses krónikája — teljesen a Vergilius alkotta augustusi történelmi kép értelmében — a i trójai háborúról áttér Aeneasra és Róma történetére és Hellast egészen figyelmen kívül hagyja; hogy a bizánciak magukat mindenkor rómainak érezték ós birodalmukat az Imperium Romanum töretlen folytatásának tekintették, az v ilágosan kitűnik Manasses naiv művéból, amelynek hatása messze túlterjedt Bizáncon. A perzsa fejlődésvonal kerül ezzel szemben ismét előtérbe Manasses kortársánál, Michael Glykas császári titkárnál, valamint az ismeretlen életsorsú Ioel-nél (XIII. sz. első fele), aki a korai időszakra vonatkozólag csupán Georgios Monachos történelemkönyvét kivonatolta. Mindkét auktor számára Artaxerxes Makrocheir uralkodása képezi azt a szilárd pontot, amelyhez görög szellemi nagyságok listái kapcsolódnak. Ioel listája —elődeire támaszkodva — részletesebb: Sophokles, Heraklitos, Anaxagoras, Pythagoras, Thukydides, Herodotos, Empedokles, Diogenes, Zenon, Pherekydes, Aristarchos, Hippokrates, Parmenides, Platon, Aristoteles, Demosthenes, Sokrates, míg Glykas megelégszik 12 névvel, de ezek között szerepel az Ioel-nél hiányzó Euripides. A függőség és a felsorolás módja kétségtelenné teszik, hogy egyik krónikaíró sem kapcsolt össze a nevekkel további képzeteket. Az utoljára nevezett szerzőkkel a bizánci világkrónika már túlhaladt tetőpontján; a I'aläologos-korból még csak két művet kell megemlítenünk: a latinbarát Theodoras Skutariotes metropolita kompilációját, amelyet kiadója után régebben leggyakrabban „Synopsis Sathas"-kónt idéztek, és a korai koszakra vonatkozóiaga Zonaras-ra épülő verses krónikát, az egyébként ismeretlen Ephraim művét a XIV. század elejéről. Skutariotes szintén összekapcsolja a hellén kultúra nagyjait a perzsa történelemmel, kronológiája azonban pontos. II. Dareios Nothos-nál (423 — 405) említi az abderai Demokritost, „az athéni filozófust, Sokratest és a kosi orvost, Hippokratest", Artaxerxes Mnemon-nál (404 — 358) Platónt és Xenophont, III. Dareiosnál (335 — 330) Aristotelest, Speusippost és Xenokratest. Az Eph-