Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
38 PERÉNYT JÓZSEF a XII. századi krónikát, majd a XIII. századi szövegeket, s azután kortörténetként saját koruk eseményeit vázolják. E krónikák íróinak nagyobb része, amikor lemásolta az őskrónika idézett részét, a többi finn-ugor nép mellé beszúrta a mescserát is, akik ekkor már az Oka mentén éltek, s közismertek voltak egész Oroszországban.18 E tényt több orosz kutató észrevette,1 9 de nem vonta le belőle a logikus következtetést, hogy ti. a mescserek nem őslakók az Oka mentén, s hogy a < XII. században még oly messze éltek az oroszoktól, hogy nem ismerték őket. Ezekután persze rögtön felmerül a kérdés, hogy mikor kerültek a mescserek az Oka vidékére. Erre későbben kerül majd sor, most számunkra csak az a lényeges, hogy a mescsera név mikor jelenik meg az orosz forrásokban. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy a mescserát egy kéziratos egyházi könyv, az ún. Tolkovaja Paleja említi először. Ez a vegyes tartalmú egyházi gyűjteményes munka Jáfet leszármazóit felsorolva többek között említi a merja-t, a muroma-1, a mordva-1 és a mescsera-1.2 0 Három belőlük az őskrónikában is szerepel, az egyházi író azonban a földrajzi közelség miatt odacsatolja az általa már ismert mescsera-1 is. Nyilván a nyelvrokonság nem játszott itt semmi szerepet. A Tolkovaja Paleja legrégibb ismert kézirata 1350-ben készült.2 1 Ebből az következik, hogy a mescsereknek 1350 előtt kellett az Oka vidékére költözniük. Minthogy a tatárjárásig nem tudunk róluk, nyilván 1240—1350 között kellett az oroszok közelébe telepedniük. Mint már említettem, ez a nép a későbbi évkönyvekbe is bekerül mescsera alakban, amelyből a többesszámot, illetőleg a területet jelentő a végződést elhagyva, megkapjuk a tövet, a mescser-1, amely azonban az oroszban valószínűleg meéer-nek hangzott, ahhoz hasonlóan, ahogyan ma a moszkvaiak а щ betűt ejtik. Hogy melyik évkönyvíró, mikor és honnan vette először e népnevet, lehetetlen megállapítani, de egyesek szerint éppen az említett Tolkovaja Palejából került az évkönyvek szövegébe. Az orosz okmányokban viszont legelőször 1382-ben falunévként szerepel, Mescserka alakban.2 2 1382 után az orosz fejedelmek okleveleiben a név igen sokszor fordul elő mescsera, mescseri főnévi alakban, s melléknévként: mescserszkie volosztyi (és zemlji vagy mjeszta), meacserszkie knyazji, mescserszkij rubezs formában.23 A szó ezekben az okmányokban néha népet, legtöbbször azonban e nép szállásterületét jelenti, azt a területet, ahol a mescser fejedelmek éltek, akik nyilván valamilyen primitív területi szervezetet hoztak létre. 18 Példaként megemlíthetjük az orosz évkönyvek gyűjteményében (Полное собрание русских летописей, a továbbiakban ПСРЛ) található, a mescsereket említő köteteket: 3., 4., 5., 6., 8. stb. Valamennyit а XV. században vagy még később írták. 19 П. H. Смирнов : О князьях мещерских. «Труды Рязанской ученой архивной комиссий» (1903). Rjazany, 1904. A többi hasonló vélemény mind e munkán alapul. 20 Толковая Палея 1477 года. Воспроизводение синодальной рукописи, No 210. Выпуск I. Н. п., 1892, 69, első oszlop. Ugyanez megtalálható Толковая Палея по списку, сделанному в Коломне в 1406 году. Труд учеников Н. С. Тихонравова. Moszkva, 1892. 21 А. А. Шахматов: Толковая Палея и Русская летопись. «Сборник по славяноведению» Szpétervár, 1904; A. Michajlov: Zur Entstehungsgeschichte der Tolkovaja Paleja. „Zeitschrift für slavische Philologie", IV (1927), 1—2. füzet. 22 Духовные и договорные грамоты великих и удельных князей XIV—XV веков. Sajtó alá rendezte Jl. В. Черепнин, szerk. С. В. Бохрушин. Moszkva—Leningrád, I960. A falu Kolomna városától nem messzo volt. 23 Lásd uo. a földrajzi nevek mutatójában.
