Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
360 PINTÉR ISTVÄN kommunisták szorgalmazására 1935 elején született. Ez már a , .vagdalkozás" helyett megkísérelt, elvi vitába szállni Mónusék egységfrontot elutasító érveivel, de az ellenérvek változatlanul a burzsoáziának tett lakájszolgálat gyanánt fogták fel a legális MSzDP-nek az illegális KMP-vel való egységfront iránti elutasító álláspontját.8 2 Ez pedig alig vitte előbbre az együttműködés ügyét. Nehéz helyzetben volt az MSzDP vezetősége is. Több szociáldemokrata pártszervezetben, így a II. kerületben is, tiltakoztak az ellen, hogy az MSzDP vezetősége nem indokolja meg a hozzáérkezett egységfront-javaslatok elutasítását, hogy nem folytat ellenpropagandát, hogy megkísérli agyonhallgatni, lekicsinyelni a problémát, holott ,,a veszély nagy" és túlnőtt már a szűken vett pártkereteken. Éppen ez a nyomás készteti a pártvezetőséget arra, hogy a „zárt falak mögül" kilépjen a nyilvánosság elé és először csak a Népszavában néhány sorban,83 majd Mónus a február 7-i pártválasztmányon egész referátumot szenteljen az ügynek s ezt főbb vonásaiban a Népszava február 8-i száma is közölje.84 1935 első felében sem csökkentek, ellenkezőleg szaporodtak a KMP részéről az egyes párt- és szakszervezeteknek tett egységfront-javaslatok. Az MSzDP jobboldali vezérkara a javaslatok komolyságát megkérdőjelezte, s ügyesen felhasználta arra, hogy néhez helyzetében, a Gömbössel éleződő viszony során az egységfrontot ismét a „szociáldemokrácia gyöngítésére és megsemmisítésére" irányuló manővernek minősítse és felszólítsa tstületeit és szervezeteit, hogy az ilyen „egységmanővernek" még „megvitatás formájában" sem adjon helyt. „A választott időpont pedig azt bizonyítja — hangoztatta Mónus a pártválasztány ülésén —, hogy egyenesen az az akaratuk, hogy a jobboldal számára lehetővé tegyék, hogy a bolsevizmust és a szociáldemokráciát — amint azt a Rákosi-ügy kapcsán megpróbálták — közös nevezőre hozza és ezen keresztül tagadjon meg minden reformot azzal, hogy a reform a bolsevizmus céljait szolgálja, mert íme a szociáldemokrácia, a reformok legelszántabb követője is a bolsevizmussal karöltve harcol."85 Az egységfront ügyét a belső ellentmondásoktól nem ment kommunista útkeresés és az MSzDP vezetőinek gáncsoskodása mellett két esemény — bár ugyancsak tele ellentmondásokkal — vitte előbbre: az érdekképviseleti törvénytervezet napirendre kerülése és az 1935-ös választások. A kommunisták, szociáldemokraták együttműködése elveinek, módszereinek, gyakorlatának kialakulása Az a körülmény, hogy az érdekképviseleti törvénytervezet elkészültét közlő, s ezzel kapcsolatban a jobboldali szakszervezeti vezetők túlságosan is „béketűrő", megértést tanúsító magatartást és a törvénytervezetet tárgyaló szakszervezeti titkárok megbeszélését is nyilvánosságra hozó kommunista röpirattal egyidőbenaKMP az akciók sorozatát javasolta a szervezett dolgozóknak a szakszervezetek védelmében, amit most először kötött össze az általános titkos választójog követelésével, majd az MSzDP legalitásáért folytatott harc-82 PI Arch. 500. f. 2/536. 83 Népszava, 1935. jan. 15 81 PI Arch. 651. f. 6. es. 85 Népszava, 1935. febr. 8.
