Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 361 cal,8 6 újra kedvező kiindulási alapot nyújtott az 1934 — 35 telén „holtpontra" jutott együttműködéshez. Az érdekképviselet elleni harc önmagában azonban kevés lett volna, mert az MSzDP és a Szaktanács vezetőinek véleményét, hogy ti. nem áll fenn a szakszervezetek feloszlatásának közvetlen veszélye,8 7 a szervezett dolgozók többsége elfogadta. A változás akkor következett be, amikor a jobboldali szociáldemokrácia Gömbös iránt tanúsított „megértőbb" politikáját a választások váratlan kiírása miatt feladta. Ezek után a pártvezetőség a választási harcba már a gazdasági és politikai kérdéseket egyaránt bekapcsolta és Gömbös nyílt kihívása után az érdekképviselet elleni harc is magától értetődően mind szervesebb része lett a választási küzdelemnek. Ebben természetesen a kezdeményező szerep a kommunistáké, mindenekelőtt az ESzE-é, amely az érdekképviseleti törvénytervezet ismertté válása után nemcsak megszerezte és nyilvánosságra hozta a tervezetet, hanem március elején tartott választmányi ülése határozatot hozott minden szinten — a legszélesebb egységfront jegyében — a fasiszta támadás ellen megindítandó harca. Az a helyes törekvés vezette, hogy a szakszervezetek, sőt, ha lehet, a Szaktanács álljon a harc élére. A választási küzdelemmel egyidőben, annak harcos jellegét is fokozva, szinte minden szakszervezetre kiterjedő, a bérmozgalmak előkészítését ós elfogadását is magában foglaló gyűlésekre került sor. Az ESzE érdeme, hogy az érdekképviselet elleni harc — számos helyen az egységfront jegyében — növekvő tömegtámogatásra, egyes szakszervezeteknél, mint pl. a MÉMOSz-nál határozatban is rögzített tiltakozásra, más szervezeteknél pedig szimpátiamegnyilvánulásokra talált.88 Miközben az érdekképviselet kérdésében a jobboldali szociáldemokratáknak a kommunistákkal való együttműködést elutasító magatartása mind nehezebbé vált, adódott egy másik terület, ahol lehetőség nyílt az antikommunista fellépésre. Erre az 1935 márciusában kiírt és március 31-én, április 7-én lezajlott országgyűlési, ezzel párhuzamosan folyó OTI és végül a májusban megtartott fővárosi képviselőtestületi választások adtak alkalmat. A kommunista párt a Társadalombiztosító Intézet (OTI) önkormányzati választásán, amelyet eredetileg 1935 márciusára írtak ki, majd az országos választás miatt áprilisra halasztottak, az egységfront jegyében kívánt résztvenni. Ennek szellemében javasolta a Szaktanácsnak az egységes lista felállítását. Utóbbi azonban visszautasította, ezért az ellenzék önálló listával indult. Még az országos választások kiírása előtt kiderült, hogy a különlista a szervezett dolgozók elég széles körének támogatását élvezi, hiszen csak az induláshoz szük-86 A Komintern 1936. márc. 8-án foglalkozott a KMP és a magyarországi helyzet problémáival. E határozat első ízben tárta fel a Gömbös és Bethlen István csoportja között feszülő ellentétet és mutatott rá az ebből adódó lehetőségekre. Ugyancsak ez a határozat hangsúlyozta, hogy az adott körülmények között Magyarországon nemcsak a szakszervezeteket, hanem az MSzDP legalitását is veszély fenyegeti, és mindkettőért egyaránt harcolni kell (PI Arch. 500. f. 4/4). A határozat nyomán született meg a KMP KB-nek a párttagokhoz intézett elvtársi levele, amelyet a Kommunista 1936 májusi száma tett közzé. 87 A hivatalos megnyilatkozásokon túl ezt hangsúlyozta Szakasits Árpád is Martos Flórával folytatott beszélgetései, sőt Friss Istvánnénak adott visszaemlékezése során is. „Szerinte nincsenek a szervezetek közvetlen veszélyben — írja Martos —, mert Gömböséknek most más gondjuk van. A veszély pillanatában mindent megtesznek — bár »sajnos eredmény nélkül«, mert fegyverekkel szemben még velünk együtt sem tudnak új eredményt elérni. De ha elveszítik is legalitásukat, ők akkor is tovább fognak élni, sőt akkor jobban lehet szó az egységfrontról" (PI Arch. 600. f. 1/190). 88 Az érdekképviseleti törvénytervezet elleni küzdelem megszervezésével részletesen foglalkozik Ördögh Piroska már említett tanulmánya. E kérdést itt csak az összefüggések megértése végett érintjük.
