Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMAI 353 világossá vált, hogy a Nyugaton: Franciaországban és Spanyolroszágban éppen a kommunisták és a szocialisták együttműködése a fasizmus további térnyerese megakadályozásának és a demokrácia kiteljesedésének egyik fő, ha nem a legfőbb eszköze. Egyben a Nyugaton a munkásmozgalmaknak a fasizmus támadásával szemben elért sikerei azt is bizonyították, hogy a szociáldemokrácia nem élte túl önmagát, mint azt a reakció úton-útfélen állította, hanem képes a megújulásra. Erre az MSzDP vezetői a Gömbössel vívott „csatákban" gyakran hivatkoztak. A pártvezetőség, miközben az egyik oldalon megpróbálta kiaknázni az egységfrontnak a fasizmus elleni harcban elért eredményeit, a másik oldalon megkísérelte csökkenteni ennek történelmi szerepét és helyét a nemzetközi munkásmozgalomban. Mindenekelőtt azt igyekezett bizonyítani, hogy a már említett egységfront-megállapodások során a kommunisták jelentős engedményeket tettek és az egységfront a szociáldemokraták által elképzelt platfromon jött létre.4 7 Azt bizonygatták továbbá, hogy az egységfront csak ott jöhetett létre, ahol a kommunista és szocialista pártok helyzete azonos, vagy hasonló, és főképp ott — itt Franciaországra utaltak —, ahol Moszkva külpolitikai érdekeit mind a Komintern, mind az illető ország kommunista pártja kénytelen volt figyelembe venni. „Komoly fordulatot jelent-e a francia egységfront a világ munkásmozgalma történetében, vagy pedig csak egyikét azoknak a nagyszámú taktikai fordulatoknak, amelyekben oly gazdag a Kommunista Internacionálé története ? — tette fel a szónoki kérdést — még az a Párizsban emigrációban élő Rónai Zoltán is (a Szocializmusban és a Népszavában cikkei Vándor Zoltán néven jelentek meg), aki egyébként rokonszenvezett az egységfronttal. Tény — adja meg a választ —, hogy Franciaországban, ahol orosz külpolitikai érdekek az egységfrontot követelik, a fegyverszünet létrejött, addig más országokban, így Németországban ádáz harc folyik a szocialisták ellen." Végül felhívja a figyelmet arra, hogy minden közeledési kísérletet „a legnagyobb óvatossággal kell fogadnunk".4 8 Nincs és nem is lesz egységfront a skandináv országokban, Angliában, és nem kerülhet erre sor a szociáldemokrata és kommunista vonatkozásban azonos erőt képviselő csehszlovák munkásmozgalomban — toldotta meg a fentieket Buchinger. 49 A nemzetközi munkásmozgalom egészére kiterjedő egységfront lehetőségének ilyen kategorikus elutasítása mellett természetesen előfordulnak, utat törnek a vezetőségben is egészégesebb vélemények. Érdemes felfigyelni például a Szocializmus 1934 októberi számában „Az elkövetkező harcok tatikája" c. cikkre, amely ugyan nagyobb részében azzal foglalkozik, hogy még egy nemzetközi határozattal sem lehetne egyes pártokat a kommunistákkal együttműködésre kényszeríteni, mégis kénytelen elismerni, hogy a munkásosztály egységének előfeltételei objektíve is jelentősen megjavultak. Ebben nem kisebb felismerésről van szó, mint arról, hogy a fasizmus ,,a demokratikus harci alap megsemmisítésével maga kapcsolt ki sok olyan kérdést, amelyek ezelőtt súrlódást okoztak a proletariátus soraiban, s ezzzel megteremtették a munkásosztály egységének sok előfeltételét".50 " Buchinger Manó: Az egységfront problémája. Szocializmus, 1934 dec. 390 — 394. 48 Vándor (Rónai) Zoltán: A francia egységfront. Szocializmus, 1934 szept. 244 — 246. 49 Buchinger id cikke. 50 „Elkövetkezendő harcok taktikája". Szocializmus, 1934 nov.
