Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
354 PINTÉR ISTVÄN Az MSzDP vezetősége szembe találta magát az egységfront problémájával azért is, mert a KMP újból és újból felvetette, javasolta azt, de azért is, mert a szervezett dolgozók mind nagyobb része rokonszenvezett vele, s az a része is, amely még elvetette azt, nyílt érvekkel alátámasztott, nem pedig durva módon elutasított állásfoglalást várt és követelt a felsőbb párt- és szakszervezeti vezetőktől. A pártvezetőség hivatalos állásfoglalása az egységfront határozott elutasítása volt.51 Az SzMI 1934 novemberi párizsi ülésszaka előtt — amelynek napirendjén legfőbb kérdésként a Komintern és az SzMI, a kommunista és szociáldemokrata pártok együttműködése szerepelt — a rendőrség így összeszegezte az MSzDP álláspontját: „élesen szembe kíván helyezkedni az egységfront-akcióval és ha a külföldi egységfront-tárgyalások megegyezéssel végződnek, akkor inkább el van szánva arra, hogy a II. Internacionáléból kilépjen, de a kommunista párttal való együttműködésre semmi körülmények között nem hajlandó". Ez az állásfoglalás azonban nem jelentette azt, hogy a pártvezetőség, vagy a Szaktanács, s még kevésbé egyes szakszervezetek vagy pártszervezetek vezetői minden alkalommal és teljes határozottsággal elutasítottak mindenféle együttműködést. Több szakszervezetben, kerületi pártszervezetben, az OIB-ben tartott értékezleteken egyes szociáldemokrata vezetők az egységfront helyett írásba nem foglalt, de közös szóbeli megállapodáson alapuló együttműködést javasoltak.52 Ez részben kifejezte a pártvezetőségen belüli ingadozást is, de — úgy vélem — részben azt is, hogy egyes vezetők az őket ért támadásokat és számukra kínos magyarázkodásokat így akarták csökkenteni, vagy elkerülni. A rendőrségi jelentések tömege foglalkozik ezekkel az írásban nem rögzített megállapodásokkal, az úgynevezett „hallgatólagos" egységfronttal.53 Az MSzDP legfelső vezetőinek körében is erősödött az az álláspont, hogy ott, ahol a kommunisták, szociáldemokraták együttműködése nem ad alapot rendőrségi vagy pártszervezeti beavatkozásra, ott türelmet kell tanúsítani. Ez egybeesett a pártnak azon korábbi álláspontjával, hogy Magyarországon az MSzDP-n belül kell megteremteni az egységet. Ez utóbbi érdekében 1934 őszén még cselhez is folyamodtak: 1934. szeptember 27-én a Népszava cikket közölt arról, hogy a franciaországi magyar kommunisták testületileg beléptek az ottani szociáldemokrata pártba és így akarják a munkásegységet elősegíteni. A pártvezetőség félrevezető manővere5 4 hamarosan kiderült, sőt a franciaországi és belgiumi magyar kommunista szervezetek tömegesen tiltakoztak is a torzítás ellen,5 5 de a Népszava helyreigazításra nem vállalkozott. Más területen is változás volt tapasztalható. Míg a pártvezetőség szinte minden tagja korábban mindenféle egységfront lehetőségét elutasította, a vezetőség több tagja — Buchinger, 56 Mókus, később Kabók is — kifejti, hogy ott, "PI Arch. Вт. VIII. res. 1934-4-8020. 62 PI Arch. Harustyák József, Gallai Lajos, Révész Ferenc, Vas-Witteg Miklós és mások visszaemlékezései. 63 PI Arch. 651. f. 6. es. Jelentések 1934 második feléből. 54 Népszava, 1937. szept. 17. s5 PI Arch. 659. f. 1934/7. 66 „Buchinger Manó ... a II. Internacionálé párizsi végrehajtó bizottsági ülésén, amelyen a Komintern egységfront-javaslatát tárgyalták, nem merte nyíltan támogatni a II. Internacionálé jobboldalát, ... akik elvileg elleneztek mindenféle egységfrontot a kommunistákkal, — írja a Sarló és Kalapács, 1935. jan. 1-i száma—, hanem szerényen meglapult és anélkül, hogy elvileg ellenezte volna az egységfrontot, csak azt tagadta, hogy az egységfront Magyarországon lehetséges lenne."
