Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
A KELETEN MARADT MAGYAROK l'ROBLÉM Aj A 37 S végül, de nem utolsó sorban jelentős számú orosz és szovjet kutató a mescsereket és misárokat, valamint a mozsarakat ugornak, illetőleg magyarnak tartja, mikoris nem lehet mindig biztosan megállapítani, hogy az orosz ugor szó mit jelent. Néha úgy tűnik, hogy a régi orosz nyelv ugri, tehát magyart jelentő szavát használják, néha pedig úgy, hogy a finn-ugor terminusban levő ugor kifejezést alkalmazzák, tehát valamilyen, az ugor csoporthoz tartozó népről beszélnek. Azt azonban, hogy a magyarok, pontosabban az ugorok hogyan kerültek a Volga—Oka közére, eddig még egy orosz kutató sem kísérelte meg kimutatni.10 Az elmondottakból világosan következik, hogy az ún. mescser-misár problematikával kapcsolatban a szakemberek véleménye megoszlik, s ellentétes, egymást kizáró véleményekkel találkozunk mind a magyar, mind pedig az orosz irodalomban. * Nézzük most először a nyelvészek számára szükséges anyagot. Magam, történész lévén, csak megoldási kísérleteket végzek, s nem is tiszta nyelvészeti eszközökkel. A végleges nyelvészeti megoldás itt a szakemberek feladata. Ennek megkönnyítése céljából közlöm mindazt, ami a forrásokban található, s ez jóval több, mint amennyit eddig használtak a Munkácsi-féle közlés alapján. Kiindulópontként vegyük az orosz „őskrónika" vagy nálunk „Nesztor krónika" néven ismert évkönyvnek a történészek által jól ismert részeit, azokat, ahol az évkönyvíró felsorolja a Rusz-szal, OjZcIZ 81 kijevi Oroszországgal szomszédos, s a neki adózó népeket. Hangsúlyozni kívánom, hogy az évkönyvíró rendkívül pontos ismeretekkel rendelkezik. A bennünket különösen érdeklő rész így hangzik: „Az Oka folyó mentén pedig, ott, hol betorkollik a Volgába [élnek] a murómák, kiknek saját nyelvük van, továbbá a cseremiszek, kiknek ugyancsak saját nyelvük van, és a mordvinok, kik szintén saját nyelvvel rendelkeznek".17 S néhány sorral lejjebb, a Rusznak adót fizető népek között olvashatjuk a következőket: csugy, mer ja, vesz, muroma, cseremisz, mordva, perm, pecsora, jam stb. A listában tehát egy sor ma is élő, s néhány, azóta már kihalt finn-ugor nép szerepel, de hiányzanak a mescserek (oroszul: mescsera). Az orosz krónika ránk maradt része a XII. század elejéről származik, de egyes részei még a XI. században készültek. A mi szempontunkból ez annyit jelent, hogy a mescsereket Ruszban a XII. században még nem ismerték, s nem szerepelnek a későbbi krónikák XIII. századi részeiben sem. Más a helyzet a XIV—XVI. században írt, ún. középszerkesztésű évkönyvekben. Ezek írói ugyanis kisebb-nagyobb változtatásokkal lemásolják 16 С. П. Толстое : Итоги и перспективы этнографического изучения национальных груп Нижегородской губернии. «Культура и быт народов в Центральной Промышленной Области». Moszkva 1929; Б. А. Куфтин: Татары касимовские и татары-мишари Центральной Промышленной области. Uo.; Б. А. Куфтин: Материальная культура русской мещеры. Часть 1. Женская одежда. MoszkvaÍ926; Т. А. Трофимова: Этногенез татар Поволжья в свете данных антрпологии. «Труды Института этнографии». Новая серия, No 7, 1949. 17 Повесть временных лет. Под ред. В. П. Адриановой-Перец. Moszkva—Leningrád, 1950, 13. Ez a kiadás az őskrónika ún. Lavrentyev (Laurentius)-féle változatát tartalmazza. De hiányzanak a mescserek a másik legkorábbi évkönyvvariánsból, az Ipatyevkrónikából is. Lásd Летопись по Ипатевскому списку. Szpétervár, 1871, 6. А XIII. sz. közepéről származó Слово о погибели Русской земли с. elbeszélés, amely említi a burtaszokat, bolgárokat, cseremiszeket, még mindig nem ismeri a mescsereket. M. Oorlin: Le dit de la ruine de la terre russe. „Revue des Etudes Slaves", 23 (1947) k.
