Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 379 Az egységfrontnak ez az ellentmondásos megközelítése különösen szembetűnő volt az 1934 szeptember-októberében történt események tükrében.38 A KMP 1934. okt. 17-én — mint már említettük — egységfront-javaslatot nyújtott át az MSzDP-nek és a Szaktanácsnak, és ugyanebben az időben októben 22-ére olyan politikai sztrájkot hirdetett, amely nemcsak a kormány, a politikai rendőrség, hanem az ellen a Szaktanács ellen is irányult, mely éppen ezekben a napokban kapta kézhez az egységfront-ajánlatot. Ha tényként fogadjuk is el, hogy ez a súlyos hiba a KMP KB utasításával szembeszegülő egyik KB-tag — Gold Géza — kalandorpolitikájának a következménye, semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a belső feszültséget, politikai és morális problémák egész sorát, amelyeket a KMP-nek le kellett küzdenie ahhoz, hogy az új egységfront-politika a formai elismerésen túl valóban a kommunisták meggyőződésévé váljék. Egyesek ne azért, vagy ne úgy próbálják alkalmazni a gyakorlatban, hogy a várható kudarc a régi politika helyességét igazolja. Október 22-e nem sikerült, mert a kommunisták többsége nem értett vele egyet, s már a szervezés során elutasította és nem volt hajlandó részt venni benne, mivel a sztrájknak — az előkészületek során kiderült — nem volt tömegbázisa, így az utolsó pillanatban felülről le is állították.39 Természetesen a jobboldali szociáldemokraták ezt a kudarcot azonnal gazdagon kamatoztatták. Ez a politika „megbontja a ma annyira szükséges egységet — írja a Népszava — és nem véletlenül, mindig akkor indul offenzívára, amikor az öntudatos és harcra kész proletárok valamiféle akcióra4 0 készülnek".4 1 Október 22-e jobban ráirányította a Komintern figyelmét is a KMP munkájának fogyatékosságára. 1934 novemberében hozott határozata, majd ennek nyomán a KMP-nek a párttagsághoz intézett levele a fentebb említett vitakérdésekben egyértelműen pozitív választ adott és jelentős segítséget nyújtott ahhoz is, hogy az egységfront-taktika nyomány szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat helyesebben értékeljék, növeljék a helyes úton járó kommunisták kezdeményezőkészségét és erősítsék meg az általuk követett módszereket. Az egységfront területén jelentkező problémák ellenére is 1934 második felében erősödött a szervezett dolgozók körében az egység utáni vágy. Mind a nemzetközi sikerek, mind a gazdasági harcokban szerzett tapasztalatok azt bizonyították, hogy a kommunisták-szocialisták együttes fellépése a sikerek kovácsa. Az egységfront iránti vonzódást a fentieken túl segítette a jobboldali szociáldemokraták makacs ellenállása miatti felháborodás, amit csak táplált az a körülmény, hogy 1934 október-november hónapban a rendőrséggel szinte azonos időben Peyerék is mindenütt felléptek — erről még lesz szó —, ahol úgy tűnt, hogy az egységfront konkrét szervezeti formát is ölthet. Ma nagyon nehéz lemérni, hogy ebben az időben az egységtörekvések érzelmi töltésén túl a szervezett dolgozók milyen mértékben vállalták volna a vele járó veszélyeket és mennyiben voltak hívei a kommunisták által ezidőben elképzelt — formai és tartalmi — egységnek. Ismeretes, hogy 1934 őszén a kommunista vezetés alatt álló, később megbírált, majd feloszlott Budapesti Egység-38 1934 szeptemberében az MSzDP egymás után tartotta a választójoggal kapcsolatos gyűléseit. Ezeket a kommunisták igyekeztek megzavarni. így a legtöbb gyűlés újabb és újabb alkalmat adott az egymás elleni támadásokra, sőt a rendőrség beavatkozására is. (PI Arch. 661. f. 6. csop. 1934. szept. 21-i jelentés.) 38 Sarló és Kalapács, 1935. jan. 15. 40 A szocialista hét meghirdetéséről van szó. •»Népszava, 1934. okt. 24. „Tömegtüntetés..."
