Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
360 PINTÉR ISTVÄN ben az időben megtartott Szakszervezeti Választmány nyilvánosságra liozatt követeléseiben,3 2 tehát elfogadása nem jelentett volna komoly akadályt. Az a körülmény azonban, hogy a javaslattevők sajtó útján nyilt választ követeltek, alkalmat adott arra, hogy az MSzDP vezetősége e javaslatokat3 3 is manővernek bélyegezze és minden szinten megtegye az intézkedéseket az elutasítására. Ebben az időben azonban az egységfrontnak nemcsak formai oldala okozott problémát, hanem tartalma is. A KMP-ben éppúgy, mint a többi kommunista pártban és magán a Kominternen belül is heves viták folytak a szociáldemokrácia megítéléséről, ami egyben elválaszthatatlanul összefonódott az egységfront problémájával.3 4 A többi kommunista párthoz hasonlóan a KMP-ben is heves vita folyt a hogyan tovább kérdésében. Az MSzDP-hez hasonlóan, de ellenkező előjellel, a KMP felső vezetésében is megoszlottak a vélemények — váratlanul — a politikai élet középpontjába került választójog ügyében. A vezetők egy része változatlanul azt hangoztatta, hogy az általános választójog kimondottan burzsoá követelés; annak a KMP programjába való felvétele a reformista szociáldemokrácia támogatását jelentené,3 5 amely a fasizmus elleni harcot is annak rendelné alá. A vezetők másik része ezzel szemben úgy vélte, hogy az általános választójog olyan demokratikus követelés, amelyet a fasizmus elleni harcban fel kell és fel lehet használni, s a követelés elfogadásával a szervezett dolgozók között, sőt a fasizmus által fenyegetett más társadalmi csoportokon belül is növelni lehet a kommunisták befolyását, ellenkező esetben fennáll a KMP elszigetelődésének veszélye. Végül is a vitát a Komintern pozitív állásfoglalása azzal zárta le, hogy a KMP kapcsolódjék be a választójogi küzdelembe.38 Hasonló vita folyt abban is, hogy vajon lehet-e a jobboldali szociáldemokráciával vagy annak egyes tagjaival az egységfront kérdésében közös nevezőre jutni, vagy változatlanul ellenükre kell a szociáldemokratákkal az együttműködést keresni.3 7 Az álláspontok ütközésében természetesen döntő szerepe volt a nemzetközi kommunista és szocialista mozgalomban végbement változásoknak, és az e téren jelentkező kedvezőtlen hazai tapasztalatoknak, de hatottak már a többnyire még csak egy-egy hazai részterületre korlátozódó eredmények vagy eredménytelenségek is. 32 A határozatot közli: Népszava 1934. okt. 6-i száma. Ugyanez fogalmazódott meg az MSzDP október 19-ón megtartott országos választmányi ülésén, amely „offenzív szellemű" szocialista munkahét megindítását javasolta, ezzel is előkészítve a decemberre összehívott pártkonresszust (Népszava, 1934. okt. 20.). 33 1 9 34 nyarától az ESzE, valamint a szakszervezetekben létrejött egységfrontbizottságok, továbbá a kommunista befolyás alá került szakosztályok különböző, de jórészt azonos tartalmú egységfrontjavaslatokat küldtek, vagy adtak át a különböző szintű vezető szerveknek. 31 Dimitrov a Komintern VII. kongresszusát előkészítő 2. bizottság július 2-i ülésén erőteljesen húzta alá a szociáldemokráciához való helyes viszony kialakításának szükségességét, és azt, hogy az egységfront-taktikát országonként és konkrét formában kell kimunkálni. (Lásd: Pintér István: i. m.; Párttörténeti Közlemények, 1973. dec.) 35 A Kommunista, 1934 júliusi száma élesen megbírálta ugyanezen folyóirat korábbi három cikkét és a KMP Budapesti Pártbizottságának röpiratát, amelyek az általános választójog mellett foglaltak állást. „Nálunk az általános titkos választójog jelszava — írja — a fasizmus alátámasztásának és támogatásának ielszava." 36 PI Arch. 600. f. 1/176. 37 Kommunista, 1934 aug.; Sarló és Kalapács, 1936. jan. 15.
