Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 349 esetén változatlanul szükség van-e az ESzE fennmaradására. Az egységfront magyar viszonylatban szakszervezeti vonalon azt jelenti-e, hogy a szakszervezeteknek egységfrontra kell lépniük a kebelükben megtalálható ellenzékkel, illetve az ESzE-vel ? A kommunisták egy része kezdte felismerni, hogy az akcióegységért folytatott harc során az ESzE már nem tudta betölteni funkcióját, a szakszervezetekből kizártak összefogását, amely megalakulását ós létét elsődlegesen indokolta. Tevékenysége így csupán az ellenzék feladatainak koordinálására szűkül. Ezt pedig, mint féllegális szervezet kevésbé tudta ellátni. Ezért kényszerült fokozatosan illegalitásba s ez a magyarázata, hogy egy bizonyos idő után a KMP szerepét kezdi betölteni.28 1934 második felében tehát már felvetődött az ESzE létrejogosultságának kérdése is, még inkább az, hogy az ESzE mint nem létező, illetve fokozatosan megszűnő szervezetek koordinálója, javasolhat-e egységfrontot a szakszervezetekkel. Ugyanis a jobboldali szociáldemokrata vezetők éppen ezt az akut problémát használták fel arra, hogy a szervezett dolgozók többsége előtt sem érthető kérdést az egységfront ellen használják fel. 1934 júliusában, közvetlenül a francia egységfront sikerének hatására az ESzE elhatározta, hogy július 28-án az építőkmunkások székházában „a munkanélküliek és a dolgozók egységfrontjának" létrehozására gyűlést tart.2 9 A Népszava a felhívásra azonnal két alkalommal is — reflektált és felhívta a szervezett dolgozókat, hogy „az akciótól tartsák távol magukat, mert azt a MÉMOSz tudta nélkül hívták egybe, másrészt pedig az összehívók többsége a szakszervezetekből kizárt elemekből áll".3 0 Az ESzE minden jószándéka ellenére is, a gyűlés nyilvános meghirdetése nem volt szerencsés. Nem is került sor megtartására. Ezen túl azonban mind a rendőrség, mind a jobboldali szociáldemokrata vezetők figyelmét túlzottan az egységfront szervezeti megoldására irányították és támadásaikat az egységfront formai, tehát másodlagos, a szervezett dolgozók által kevésbé támogatott oldala ellen fordították. A kommunisták gyorsan felismerték ennek fonákságát és az önállóan szervezett, nyilvánosan meghirdetett egységfront-gyűlésektől elálltak. A KMP vezetősége ugyanebben az időben kezdte szorgalmazni a szociáldemokrata és a szakszervezetekben az írásos egységfront-javaslatokat. Ez ismételten a nemzetközi tapasztalatok nyomán honosodott meg, és hosszabb időre volt szükség, hogy a gyakorlat győzze meg először a szociáldemokrata szervezetekben dolgozó kommunistákat, majd az ő felismerésük nyomán a felső vezetést is arról, hogy magyar körülmények között ilyen írásban történő megállapodásra és annak nyilvánosságra hozatalára nem kerülhet sor. 1934 augusztusától — csökkenő mértékben 1935 tavaszáig a kommunisták fáradhatatlanul azon kísérleteztek, hogy minden szinten — a szakszervezetekben éppúgy, mint a pártszervezetekben — egységfront-megállapodásokat fogadtassanak el. A KMP 1934 októberében — 1933 áprilisa után első ízben — egységfront-javaslattal fordult az MSzDP vezetőségéhez s a Szakszervezeti Tanácshoz. A javaslatban foglalt követelések többsége31 szerepelt az ugyaneb-28 Friss Istvánné: Az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék. (Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéből.) Táncsics, 1969. 319 — 358. 29 Népszava, 1934. júl. 21. 30 Népszava, 1934. júl. 21. és 25. 31 A javaslatot lásd: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből... 222 — 224. A rendőrségi jelentés szerint a javaslatot okt. 17-én kapták meg a szociáldemokraták. 4*
