Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 373 373 körülmények között is demokratikus fordulat végrehajtására. „Tudjuk, hogy a választójog magában nem elég — olvashatjuk a Szocializmus 1934 októberi számában . De a szociáldemokrata pártok meg vannak győződve arról, hogy lehetetlenség a társadalmi élet, a gazdálkodás múlhatatlanul szükséges nagy átalakítását végrehajtani a tömegek beleszólása, önkormányzata, önálló tevékenysége nélkül. Ehhez pedig feltétlenül szükség van a teljes választójog megalkotására Magyarországon is." Ez az alavetően hibás, csupán az általános választójogra korlátozott és minden más kérdést ennek alárendelt álláspont sorozatos politikai kudarcokhoz, a Gömbös-kormánynak tett felesleges engedményekhez, a pártvezetés és a szervezett dolgozók aktív része közötti ellentétek éleződéséhez vezetett. S ez nem véletlen. A választójogi törvénytervezet napirendre tűzése után Gömbös változatlan hevességgel támadta a szociáldemokráciát, s kijelentette: vagy vállalja a szociáldemokrácia a Gömbös-féle „nemzeti frontba" való beilleszkedést, vagy — mint Gömbös fogalmazta — „csomagolnia" kell. A német és osztrák események után az MSzDP peyeri szárnya bizonyos hajlandóságot mutatott az egyezkedésre, abban a reményben, hogy a választójog tető alá kerülése magát Gömböst fogja likvidálni, 95 pontjával együtt. Átmenetileg, ellenzéke félreállításáig Gömbösnek is szüksége volt a szociáldemokrácia semlegesítésére. Ez a kölcsönös „megértés" mutatkozott meg abban a tényben is, hogy Gömbös közel másfél esztendei kormányelnöksége alatt egyetlen alkalmat sem talált, hogy tárgyaljon az MSzDP vezetőivel. 1934 illetve 1935 tavasza közötti időszakban pedig három hivatalos15 — 1934 május, október, 1935 január és 1925 februárjában egy nem hivatalos1 6 tárgyalásra is sor került. Míg Gömbös ebben az időben a nyilvánosság előtt szinte minden alkalommal „csomagolásra" szólította fel az MSzDP-t, a titkos tárgyalásokon, amelyről a nyilvánosság előtt gazdasági és szociális vonatkozású kérdésekre történt utalás, valószínűleg alkudozás folyt az „egvüttműködés"-ról, mindenekelőtt az érdekképviseleti rendszer valamilyen formában az MSzDP vezetőitől is megkívánt — elfogadásáról és az MSzDP elképzeléseiről a kormány választójogi tervezétével kapcsolatban.1 7 Gömbös éppen 1934 kora tavaszán a fővárosi törvénytervezet kapcsán ismerte fel azt a veszélyt, amit az alkotmányvédő blokk létrejötte és ennek szociáldemokrata támogatása, tehát egy egységesen fellépő ellenzék jelenthet tervei keresztülhúzására. A feladat tehát — úgy vélte — ezt az ellenzéket megbontani, fenyegetésekkel, taktikai sakkhúzásokkal egymással szembeállítani. Erre éppen a választójog kérdése Ígérkezett alkalmas fegyvernek. Gömbös jól számított. Az ellenzék egyik legfőbb erejét, az MSzDP-t és a szakszervezeteket sikerült leválasztani, sőt szembeállítani Gömbös ellenfeleivel.1 8 S ezt oly mó-15 A hivatalos tárgyalásról a Népszava és az 1935-ös pártgyíílésre készített jelentés is megemlékezik, bár az olvasóra bízza, hogy a napi politikai kérdések kapcsán miről lehetett szó. 16 Minden jel szerint ez alkalommal került sor az érdekképviseleti törvénytervezet átadására. Azt nem tudjuk, hogy ekkor Peyer és Gömbös között közvetlen tárgyalás folyt-e. Peyerék erről mélyen hallgattak. A visszaemlékezések sem megbízhatóak e vonatkozásban. Gömbösnek 1935 nyarán a parlamentben e tárgyalásra utaló megjegyzései sem adnak arra választ, hogy közvetlen, vagy közvetett tárgyalások voltak-e. 17 Ez utóbbira a Népszava, 1934. okt. 6-i ós 1935. jan. 23-i számában, a tárgyalásról közölt kommünikében történt utalás. 18 1934 második felében az MSzDP sokkal élesebben támadta a Kisgazdapártot, a Bethlen csoportot, mint Gömböst. Sőt 1935 elején — a választások előtt — fellépő új „reformnemzedékkel" is kapcsolatot keresett Bethlenek ellenében.
