Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
346 PINTÉR ISTVÄN don érte el, hogy közben sikerült a szociáldemokrata vezetőket olyan kérdésben is tárgyalásra bírni, amelyről pedig a vezetők többsége hallani sem akart, Ez az érdekképviseleti törvény kérdése volt. Pontosan nem tudjuk, mi történt 1935 februárjában az e kérdésről szóló tárgyalások során. Történt-e megállapodás, vagy csupán a tervezetet adták át, erről mai ismereteink alapján nem tudunk véleményt mondani. A február 18-i szakszervezeti titkári értekezlet, az a nagyfokú titoktartás,19 amely a tervezetet és az ülésen elmondottakat övezte, valamint a rendőrség erről szóló jelentése2 0 azt látszik bizonyítani, hogy Gömbös és a szakszervezeti vezetők között az érdekképviseleti törvénytervezet kérdésében közeledtek az álláspontok. A jobboldali szociáldemokraták az általános választójog érdekében még a szakszervezeteket is hajlandók voltak áruba bocsátani és az eddig egyértelműen elutasított érdekképviseleti törvénytervezetről is tárgyalásokat folytatni. A választójog lett ismét az a „varázsszó", amely megfosztotta az MSzDP vezetőit a kialakult helyzet2 1 normális megítélésétől. Ezt bizonyítja a pártvezetőség és a parlamenti frakció 1935. január 30-i közös ülésének és méginkább az MSzDP 1935. február 7-én tartott választmányi ülésének határozata. „Az MSzDP nagy elégtétellel állapítja meg — olvashatjuk a Népszava 1935. február 8-i számában —, hogy az ország minden politikai tényezőjének, a kormánynak, az uralmon levő többségi pártnak, valamint az ország egész közvéleményének a sürgősen megoldandó problémák közül újból a választójogi reformmal és a földbirtokreform ügyével kell elsősorban foglalkoznia. Ennek a két problémának ilyen előtérbe jutásában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a maga politikai igazolását látja ..." Egy nappal később a fővárosi és környéki pártszervezetek elnökeinek és titkárainak tartott ülésen Pajor Rudolf főtitkárhelyettes pedig a következőket mondta: Az MSzDP-t az uralkodó osztályon belül folyó harc nem érdekli, csak az, mikor válik lehetővé az új válsztójogi törvénnyel olyan reform megvalósítása, amely Magyarország demokratizálásához vezet.2 2 Hogy a választójog kérdése milyen központi szerepet játszott az MSzDP politikájában, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor 1935 márciusában Gömbös Horthy jóváhagyásával, Bethlen kijátszásával, váratlanul feloszlatta a parlamentet és a régi választójog alapján kiírta a választásokat, az MSzDP-nek a választójogra felépített minden reménye egy csapásra szertefosz-19 A tervezet egy részét és főbb célkitűzéseit korábban 1935 januárjában már az Üj Magyarország ismertette. 20 A jelentés szerint a tervezetet a szakszervezeti vezetők tárgyalási alapul elfogadták és ahhoz némi változtatással — főként a szocialista vezérek pozícióinak nagyobb mérvű biztosítása után — hozzájárultak. A jelentést közli: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből, 1929 — 1935. Kossuth, 1964. 364 — 365. Erre utal az alábbi cikkrészlet is: „Tulajdonképpen érdekképviseletről van itt szó — írja a Népszava, 1934. jan. 4-i száma — és tulajdonképpen egyszerűen és logikusan azzal kellene kezdeni a dolgot, hogy összeülnek az érdekképviseletekkel, vagy az érdekképviseleteket képviselő országos szövetséggel. És megmondják neki, hogy mi készül. Illetőleg: kikérik a véleményüket arról, ami készülőben van. Kikérni a véleményüket, kikérni a tanácsukat. így kellene kezdeni..." — Ez világos felajánlkozás. 21 Ördögh Piroska: „A munkásság fellépése Gömbös Gyula érdekképviseleti törvénytervezete ellen" címmel a Párttörténeti Közlemények 1973. évi 3. számában (121 — 158) megjelent tanulmányában, amely értékes áttekintést nyújt az érdekképviseleti törvénytervezet elleni harcról, a választójog kérdését talán kissé alábecsüli a Gömbös és az MSzDP közötti „párviadalban". 22 Népszava, 1935. febr. 10. A jan. 30-i — tehát a Gömbössel folytatott tárgyalás utáni — közös ülésről a Népszava 1935. jan. 31-i száma tájékoztat, amely a „Mélyreható, gyökeres, demokratikus reformok nélkül nincs kibontakozás !" — hangzatos címet viseli.
