Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
344 PINTÉR ISTVÄN södnek a negatív tendenciák: egyik oldalon az egységfront hibás felfogásának erőltetése, a másik oldalon az együttműködés elutasítása. Jól tükrözi ezt a Kommunista számos cikke, közülük is legjobban a „Hova irányítsuk a fő tüzet" című. A kommunisták és a kommunista szervezetek fő hibájának azt tartja, hogy „helytelenül fogják fel a kommunizmus és szociáldemokrácia viszonyát és gyakorlati munkájukban engedményeket tévén a szociáldemokráciának, legyengítik a forradalmi harc eredményeit ..." A cikk megállapítja, hogy „a köztünk és a szociáldemokrácia között folyó harc a proletárforradalom és ellenforradalom harca, nem pedig két konkurrens munkáspárt versenye . . . Azok a hangulatok, amelyek a bürokrácia megjavulását hirdetik, vagy a kis bürokratákban a kisebbik rosszat látják, közvetve és közvetlenül is a szociáldemokrácia előtti fegyverletételhez vezetnek és a fasizmus megerősödését jelentik."12 A KMP felső vezetésében ez az álláspont azonban már nem tudott ismét tartósan megerősödni. Ezt türközi az ugyancsak ebben az időben a Központi Bizottság, „A Korintern XIII. plénuma és a KMP feladatai " címen napvilágot látott felhívása a párttagokhoz és a kommunista fiatalokhoz. Bár ebben is erősen érződik a fentiekhez hasonló álláspont és a szociáldemokrácia megsemmisítésére hív fel, de helyesen látja a másik veszélyt is; ismét megnövekedett a reformista szervezetekben végzett munka lebecsülése, esetenként ennek „szabótálóival" is találkozunk írja — és harcot hirdet minden ilyen jelenség ellen.13 A választójog és az egységfront A munkás-egységfront további alakulását átmenetileg két fontos, egymásra kölcsönösen ható tényező befolyásolta. Az egyik az új választásjogi törvénytervezet, a másik a szakszervezetek likvidálásának és a fasizsta munkakamara bevezetésének terve. Mindegyiket a Gömbös-kormány tűzte napirendre, s mindkettő nagy hatással volt a munkásmozgalomra, a fasizmus elleni harc szempontjából. Az MSzDP vezetősége az új választójogi törvénytervezet napirendre kerülését a párt számára óriási lehetőségként értékelte. A pártvezetőség, miközben helyesen ismerte fel, hogy az általános, titkos választójog előtérbe kerülése tovább élezi a kormánypárton belül, Gömbös—Bethlen, sőt látszólag Gömbös és a Kisgazdapárt között az ellentéteket; Gömbös elejtett szavaiból, ellenfeleinek fellépéséből hibásan arra következtetett, hogy a kormány az általános, titkos választójog híve, míg ellenfelei a választójog ellenzői. Nem ismerte fel, vagy nem akarta felismerni, hogy Gömbös számára a választójog csupán taktikai kérdés, demagóg fegyver saját fasiszta terveinek végrehajtásához. Az MSzDP vezetősége ismét mindent az általános választójog szemüvegén keresztül kezdett nézni,1 4 abban a téves reményben, hogy az általános választójogi törvény elfogadása, s a törvény alapján végrehajtott választás képes az adott történelmi 12 Kommunista, 1934. ápr. 13 PI Aroh. 600. f. 1/178. 14 Az 1934. szept. 16-án — az MSzDP tattersalli nagygyűlésén, amely egyben tiltakozásvolt a Kisgazdapárt választójogi tervezete ellen is —, elfogadott határozat kimondta: „A demokratikus választójog évtizedek óta minden más kérdés fölött álló követelése a magyar munkásosztálynak és sorsdöntő problémája az egész országnak. A magyar munkásság évtizedek óta állandóan hirdeti, hogy az ország gazdasági nyomorúságának, feudális és szociális elmaradottságának legfőképp a demokratikus választójog hiánya az oka..." (Népszava, 1934. szept. 18.)
