Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
338 PINTÉR ISTVÄN demokraták magatartása miatt ez nem sikerült ugyan, de a kommunisták és szocialisták között emelt válaszfalak jórészt ledőltek és az együttműködés jelentősen megjavult. * A 30-as években a magyarországi munkásmozgalomban is központi probléma a munkásegység kérdése. Azok a gondok azonban, anelyek a nemzetközi munkásmozgalomban jelentkeztek, Magyarországon nemcsak megvoltak, hanem halmozottan, számos eltérő vonással gyarapodva jelentkeztek. Melyek ezek az eltérő vonások ? Európában talán a magyar munkásmozgalom az egyetlen ebben az időben, ahol a két párt, az MSzDP és a KMP helyzete alapvetően eltérő. Bizonyos hasonlóság található a lengyel, a bolgár, román és balti államok munkásmozgalmában. Az antifasiszta munkás-akcióegység ebben az időben általában ott jött létre, ahol a pártok politikai helyzete, befolyása, számbeli nagysága jórészt azonos, vagy hasonló volt. Ahol a 20-as évek második felének főként a szociáldemokrata, részben kommunista politikája nem hagyott morálisan is súlyos nyomokat a pártok kapcsolatában. Ahol a jobboldali szociáldemokraták magatartása nem juttatta el a pártot a burzsoáziával való teljes lepaktálásig, a kommunisták elleni nyílt, áldozatokat is követelő támadásig, s ahol az ennek ellenhatásaként fellépő hibás szociálfasizmus elmélet az annak megfelelő politikai gyakorlat nem élezte ki végsőkig a kommunista—szociáldemokrata ellentétet. A magyar munkásmozgalom nem ezek közé tartozott. Magyarországon a Tanácsköztársaság megdöntése után újjáalakult szociáldemokrata párt lényegesebben jobboldalibb politikát folytatott, mint a századfordulón létrejött, reformista-centrista vezetés alatt álló MSzDP. Ez a párt legalitását a munkásosztálynak a párthoz való ragaszkodásán túl a Tanácsköztársaság megtagadásának, a Szovjetuniótól és mindenekelőtt a KMP-től való elhatárolásának köszönhette, legalitása fennmaradását pedig változatlanul a fenti elvekhez való ragaszkodásában látta. Az MSzDP a KMP-t, mint munkáspártot nem ismerte el, a magyar munkásmozgalom egyetlen pártjának tekintette magát. lAz MSzDP nyílt antikommunizmusát ezentúl csak növelte az a sajátos körülmény, hogy az illegálisan dolgozó, törvényesen is üldözött KMP bázisa nem az MSzDP-től független munkástömegekre koncentrálódott, hanem éppen e pártra és az e párt irányítása alatt álló szakszervezetekre, vagyis azokra a munkásszervezetekre, amelyeket a jobboldali szociáldemokrata vezetés minden erővel távol akar tartani a kommunista befolyástól. Ez ugyancsak sajátos vonás, mert az európai országok kommunista és szocialista mozgalma többségében szervezetileg is határozottan elkülönült egymástól. A kettős tagság — kommunista és szociáldemokrata egyszerre — ritkán jelentkezett. Magyarországon az MSzDP helyzetét az is bonyolítja, hogy a KMP tagjainak letartóztatása, illegális tevékenységük feltárása szinte minden alkalommal valamilyen formában az antikommunizmusára féltőén vigyázó szociáldemokráciát is „kompromittálja". Az MSzDP vezetősége ez ellen kétféleképpen próbált védekezni. Egyrészt úgy, hogy minden ilyen alkalommal újból és újból elhatárolta magát a KMP-től, nyíltan megbélyegezte a kommunista mozgalmat, fokozta antikommunista propagandáját, másrészt időről időre a saját „erejére" támaszkodva igyekezett megszabadulni a kommunistáktól, denunciálásokkal, a pártból való kizárásokkal igyekezett elejét venni a kommunista befolyásnak. A KMP tevékenysége ugyanis a legtöbb esetben azokon a területeken érződött — a munkásosztály legfőbb politikai és gazdasági érdekeit szolgálva —, ahol az MSzDP éppen a
