Századok – 1975

Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II

AZ ANTIFASISZTA MUNKÁSEGYSÉG PROBLÉMÁI 339 mindenkori kormányokhoz fűződő lojális magatartását — törvényes keretek közötti működését — akarta bizonyítani. Az MSzDP hivatalos vezetése ezért hangoztatta újból és újból, hogy a KMP tevékenysége az MSzDP legalitását veszélyezteti. Miközben e sajátos, sok problémát jelentő, az egységfront útjában álló körülményt hangsúlyozzuk, nem feledkezhetünk meg ennek bizonyos előnyéről sem. Utóbbi abban jelentkezett, hogy alsó szinteken, szociáldemokrata párt és szakszervezetekben a kommunisták, szocialisták lényegében együtt dolgoztak, azonos szervezetben tevékenykedtek. A törvényen kívül helyett Kommunisták Magyarországi Pártjának nemcsak a fehérterror, majd a fasiznus „törvényes kerete között" folyó „intézkedéseivel" kellett megküzdenie, hanem az MSzDP hivatalos vezetésének állandó támadásaival is. S így — miközben szinte egyedül szállt síkra a forradalmi magyar munkásmozgalom érdekeiért — az osztályellenség ellen vívott kíméletlen harc közepette fokozott radikalizmussal válaszolt az MSzDP reformista, opportunista magatartására is, A húszas évek végén és a válság alatt a párt hibás stratégiája mellett főként a balos, szektás módszerek erősödése növelte a mozgalom két irányzata között meglevő szakadékot, amely egyben gátolta az egységfront létrejöttét. Ebben változás csak Hitler hatalomra kerülése után kezdődött. Nemzetközileg, de országonként is az egységfront-politika megoldásában döntő tényező volt annak a körülménynek a felismerése, elfogadása, és a gyakorlatbani alkalmazása, hogy az antifasizta egységfront olyan kompromisszum a pártok között, amelyben változatlanul megmarad a partnerek politikai önállósága. Az együttműködés egy központi célt szolgál: a fasizmus megállítását, illetve visszaszorítását és az ellentámadás kibontakoztatását. A magyar munkásmozgalomban — mint látni fogjuk — az egységfront elvi elismerése, s főként gyakorlati megvalósítása útjában elsősorban az MSzDP vezetősége állott. Az MSzDP vezetői a rájuk nehezedő nemzetközi és hazai nyomás hatása alatt bizonyos idő után kénytelenek voltak elvben elismerni az egységfront létjogosultságát, bár magyar vonatkozásban ennek megoldását kizártnak tartották. A magyar kommunisták hallatlan erőfeszítéseket tettek; az e téren a KMP politikájában meglevő korábbi súlyos torzulások fokozatos kiküszöbölése, az elvek és a gyakorlat, a nemzetközi tapasztalatok és a hazai viszonyok állandó mérlegelése, a legkisebb részeremdények és az irreális elképzelések ütköztetése stb. útján lépésről lépésre haladtak előre.A kommunisták fokozatosan felismerték, hogy a magyar munkásmozgalom adott viszonyai közepette arra nincs lehetőség, hogy az MSzDP felső vezetésében valamiféle fordulatot hajtsanak végre, olyan fordulatot, amely hivatalosan is elismerné a két párt közötti akcióegységet. A KMP útkeresését, erőfeszítéseit a jobboldali szociáldemokraták minden gáncsoskodása ellenére a szocialista munkástömegek aktív részének támogatása, jószándékú kritikája segítette 1935 végén, s főként 1936-ban így vált lehetévő, hogy főbb vonásaiban kialakuljanak azok az elvek és módszerek, amelyek Magyarországon, a munkásmozgalom sajátos feltételei között, a jobboldali szociáldemokrácia akarata ellenére is — bár még nem az akcióegység — a kommunista-szocialista munkások együttműködésének pillérei lesznek. Ehhez kíván adalékot szolgáltatni e tanulmány.