Századok – 1975
Tanulmányok - Pintér István: Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933–36-ös években 337/II
Pintér István : Az antifasiszta munkásegység problémái Magyarországon az 1933—35-ös években A nemzetközi munkásmozgalomban éppúgy, mint az egyes országok mozgalmában ebben az időben már több, mint egy évtizede központi probléma a szocialista munkásmozgalom két nagy szárnyának egymáshoz való viszonya, a munkásegység. A 20-as évek első felének egységfrontos erőfeszítései után úgy tűnt, hogy a két irányzat végleg elkülönült, sőt szembefordult egymással és nincs mód az együttműködésre. A kapcsolatok annyira megromlottak, ellenségessé váltak, hogy — úgy tünt — a munkásmozgalom belső ereje képtelen az ellentétek lebontására. Külső tényező, Hitler hatalomra kerülése kellett ahhoz, hogy a tanulságokat összegezve olyan feltételek megteremtésén munkálkodjanak erre főként a kommunista mozgalom tett hatalmas erőfeszítéseket —, amelyek képesek a fasizmus elleni harcban a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó együttműködést létrehozni. Az egységfront útjában hallatlan nehéz akadályok álltak. A két irányzat alapvetően ellentétes eszmei-politikai célkitűzésén, a közel egy évtizede felhalmozódott politikai és morális ellentéteken, az egymás iránti bizalmatlanságon túl nehezítette a kapcsolatok felvételét a vezetők személyi kontaktusának teljes hiánya is. Az együttműködés útjának keresésében a kommunista mozgalom bizonyúlt ismét következetesnek. Kezdeményezései, politikai és gyakorlati erőfeszítései nélkül a munkásegység szükségessége a felismerésnél alig jutott volna tovább. A másik döntő tényező a munkástömegek egység iránti ösztönös vonzódása mellett azok aktív, sok esetben spontán fellépése: az kényszerítette főként a szociáldemokrata pártokat, esetenként a kommunistákat is arra, hogy az elvi nyilatkozatok, a felelősség áthárítása, a vádaskodások, a tömegnyomás kivédését szolgáló felemás intézkedések helyett, tettekben munkálkodjanak az egységfront létrehozásán. Ezekben az években az egységfront ügye lépésről-lépésre, az országonkénti és nemzetközi tanulságok összegezése, az eredmények állandó mérlegelése, a munkástömegek aktív közreműködése és ellenőrzése mellett haladt előre. A konkrét eredmények főként a Komintern 1 és részben a SzMI baloldalának erőfeszítései2 révén gyorsan, — ha nem is ellentmondásoktól mentesen — jelentkeztek és a kezdeti merev általánosítások után rugalmasan, az egyes országok konkrét viszonyaihoz alkalmazkodva törtek utat. A harmincas évek közepén számos országban — Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria stb. — hivatalos akcióegység megállapodásra is sor került, másutt a jobboldali szociál-1 Bethlen Oszkár : Párizs, Madrid, Bécs. Kossuth. 1968. A Kommunista Internacionálé története. Kossuth, 1971. 2 Pintér István : A baloldal küzdelme a Szocialista Munkásinternacionáléban a munkásegységért (1933 — 1935). Párttörténeti Közlemények, 1973. évf. 4. sz. 74 — 117.
