Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS ELŐTTI MAGYARORSZÁGON 333 A kamarai elszámolásokban azonban kétségkívül tovább élt a lucrum camerae eredeti jelentése is, és ezért elméletileg nem elképzelhetetlen éppenséggel, hogy Várdai Pál, Thurzó Elekhez hasonlóan, nem az adóból, hanem a pénzverésből származó bevételt ismertette. Ezt a föltételezést azonban határozottan cáfolja a lucrum camerae 20 000 forintos összegét közvetlenül követő tétel: „Szlavóniában alig tesz ki 3000 forintot", jegyzi meg a napló írója, nyilvánvalóan az előző tételre utalva, és egyúttal félreérthetetlenné téve, hogy mindkét rovat csakis adózásról szólhat. A naplóban följegyzett költségvetésből tehát teljesen kimaradt a pénzverés haszna, ami azért meghökkentő, mert azokon a tárgyalásokon, amelyekről a napló beszámolt, nagyon sok szó esett a nova moneta értékéről és a kamarai bevételekről. Király és királyné, illetve kettőjük tanácsosai között éles vitára került sor a körmöci kamarai jövedelem illetőségének kérdésében, Mária sokáig és erélyesen küzdött „auktoritásának" megvédelmezéséért, és végül csak az ország súlyos helyzetére való tekintettel és jogainak elvi fenntartása mellett egyezett bele abba, hogy a körmöci kamara pénzverőmestere (cusor monetae) először a királynak és csak utána a királynénak, majd a kincstartónak esküdjön hűséget. Mindenesetre Mária az 1524-es évre, a bérletet megszüntetve, közvetlen fönnhatósága alá vonta Körmöcbánya kamaráját, II. Lajos pedig azt a nyereséget, amelytől ílymódon elesett, semmiképpen sem tudta azzal pótolni, hogy különböző egyéneknek és városi közösségeknek engedélyt adott az új pénz verésére. Viszonylag előnyösebb megállapodásai közé tartozhatott az, amelyet udvarnokával, a nürnbergi Hans Hallerrai, Szerencsés Imre adoptált fiával és üzlettársával kötött. Hans Haller, fönnmaradt elszámolása szerint 1524. szeptember 8-tól december 25-ig „visegrádi műhelyében 600 márka színezüstből veretett pénzt, amiből a Felséges Királynak, márkánként 2 forint és 50 dénár hasznot számítva, 1500 forint jövedelme származott".66 Ezek alapján, akár azért nem számolt Várdai Pál a pénzverés hasznával, mert az annyira labilisnak látszott, hogy nagyságát még hozzávetőlegesen sem tudta fölbecsülni, akár bármi más okból, abban mindenképpen biztosak lehetünk, hogy, amennyiben helyet kapott volna jegyzékében, és a kincstartó többékevésbé reálisan kalkulál, úgy az 1524-es évben várható nyereségként megjelölt összeg lényegesen kisebb lett volna Thurzó Eleknek az 1522. évi eredményeken alapuló számainál, sőt, talán nem is igen haladja meg a lucrum camerae 23 000 forintra becsült summáját. Nem nélkülöz bizonyos keserű iróniát a következtetés, amelyhez mindezek figyelembevételével végül is szükségszerűen el kell jutnunk: az uralkodói bevételeknek az a végösszege, amelyre az államháztartás Jagelló-korabeli lezüllését illusztrálandó szoktak hivatkozni, teljességgel idealizált képet fest a Mohács előtti uralkodói pénzügyek állapotáról, és a jövedelmek többéves átlagát Thurzó Elek jegyzékének 190 000 forintot meghaladó összegénél sokkal jobban megközelíti Várdai Pál listájának 90 000 forint alatt maradó eredménye. Az a bevétel, amely Thurzó Elek kimutatásában a jövedelmeknek több mint a felét alkotta, legfeljebb két esztendőn keresztül volt behajtható, de a bécsújhelyi és pozsonyi tárgyalásoktól a nova moneta verésének megszüntetéséig tartó másfél év alatt egyre kisebbé zsugorodott, az erre következő esztendőben pedig, az új, 66

Viktorin J. : Visegrád hajdan és most. Pest. 1872. 36; Hans Hallerről ós annak Szerencsés Imréhez fűződő kapcsolatáról ld.: Kubinyi A. : Die Nürnberger Haller in Ofen. 96-108. 3*