Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
332 HERMANN ZSUZSANNA Az első, általános konklúzió levonásához nem kell sokáig böngészni és elemezni a táblázat számjegyeit. Az összevetés legfőbb tanulsága kirívó: azoknak a tételeknek az összegei, amelyek mindkét jegyzékben helyet kaptak, csaknem mindig, és — a kerekítésektől eltekintve — legtöbbször szinte hajszálra megegyeznek, a végső summák mégis merőben eltérnek egymástól, éspedig nemcsak a kiadásoknál, ahol ez szükségszerűen következik abból, hogy az egyik lista csak a védelem költségeit tartalmazza, hanem a bevételeknél is, sőt az utóbbiak összegeinek különbsége lényegesen felülmúlja a kiadásokéit. Alapvetően új és megdöbbentő felfedezéshez nem jutottunk. A két költségvetési előirányzat összevetésének e tanulsága nem elsőként kelti föl, csupán még indokoltabbá teszi a gyanakvást, amellyel az uralkodói pénzügyekkel foglalkozó valamennyi korabeli kimutatás végső summáját ajánlatos fogadni, és alátámasztja azt a — véleményem szerint - jobban megszívlelendő historiográfiai tapasztalatot, hogy e kimutatások részletei, különösképpen, ha valamelyest ellenőrizhetőek, értékes információkkal szolgálhatnak, azok végösszegeit azonban nem szabad túlságosan komolyan venni. A költségvetési előirányzatokra, e célzatosan összeállított jegyzékekre természetesen fokozottan vonatkozik ez, de a pénzgazdálkodás korabeli, hitelekre épített rendszerében, a bérelt, elzálogosított és törlesztésre lekötött jövedelmek igen hiányosan adminisztrált kusza szövevényében a kincstartók — akik ráadásul csaknem évente, sőt olykor hónapok alatt cserélődtek — akkor is nehezen adhattak volnak objektív és pontos képet a pénzügyek állapotáról, ha történetesen valóban erre törekedtek volna. Mindez azonban önmagában még nem magyarázza a két költségvetési előirányzatban megadott összbevételnek oly feltűnően nagy különbségét, nem indokolja azt, hogy Várdai Pál jegyzékében az uralkodó rendes jövedelmeinek summája a felét sem éri el a hét hónappal korábban kimutatott összegnek. A differencia, mint a táblázatból látható, abból adódik, hogy Várdai Pál egyáltalában nem számolt a pénzverésből származó bevétellel, igaz, helyébe beiktatta a lucrum cameraet, ami viszont Thurzó Elek listájából maradt ki. Pedig ott lett volna a helye, a kamarai bevételekkel együtt, mert a lucrum camerae a XIV. század óta használt értelmében az uralkodó rendes jövedelmei közé tartozott, de szó szerinti jelentésétől eltérően, nem a kamarából származó nyereséget jelölte, hanem azt a portánként meghatározott összegben kivetett és évente — alattvalói hozzájárulás nélkül behajtott adót, amelyet Károly Róbert az évenkénti pénzújítás megszüntetésével kieső haszon pótlására vezetett be. Az adó eredeti rendeltetése a Jagelló-korban már alighanem feledésbe merült, behajtása ellen legalábbis 1521-ben, a radikális pénzújítás idején sem tiltakoztak, ellenkezőleg, ugyanazon az országgyűlésen hoztak határozatot a lucrum camerae összegének fölemeléséről, amelyen először vettek hivatalosan tudomást, mégpedig helyeslően, a nova moneta veréséről. Az 1521-es esztendőben, a török támadás miatt szokatlan időben, Szent Erzsébet napján, vagyis november 19-én megnyílt országgyűlés nemcsak azt hagyta jóvá, hogy ,,a Királyi Felség veresse tovább azt a pénzt, amelyet legújabban kezdtek verni, mert ezzel királyi jövedelmeit nagy pénzösszeggel gyarapíthatja", és nemcsak igen jelentős subsidiumot szavazott meg, hanem arról is intézkedett, hogy a lucrum cameraet a szokásosnál magasabb összegben, portánként húsz helyett huszonöt dénárral hajtsák be.65 65 Thallóczy L. : A kamara haszna (lucrum camerae) története ... Bp. 1879; Bónie Gy.: i. m. 94.
