Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
326 HERMANN ZSUZSANNA Talán sikerült bebizonyítanom, hogy a költségvetési előirányzat nagyon értékes és érdekes dokumentum ugyan, de összehasonlítási alapként nemigen használható. Létezik azonban egy jegyzék, amellyel úgy hiszem, nemcsak lehet, hanem érdemes is összevetni. Műfaja is,a benne számbavett pénz neme is megegyezik a mi okmányunkéval; egy néhány hónappal később készített költségvetési előirányzatról van szó, amelynek keletkezéséről, összeállításának idejéről, helyéről és körülményeiről, az eddig vizsgálttal ellentétben, magával a jegyzékkel együtt minden felvilágosítást megkapunk. Ez a lista ugyanis abban, az irodalomban nem ismeretlen naplóban maradt fenn, amelyet a lengyel kancellár, Krzysztof Szydlowiecki titkára vezetett, s amelynek másolatát a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi.62 A napló egy uralkodói összejövetelen és összejövetelről - pontosabban: egy uralkodói találkozóval kezdődő tárgyalássorozatról — íródott, a konferencia pedig része volt azoknak a hiábavaló és meglehetősen költséges fáradozásoknak, amelyekkel a magyar állam vezetői külföldi segítséget próbáltak szerezni a török ellen. 1522 nyarától kezdve II. Lajos újra és újra fölvetette leveleiben, hogy szeretné gondjait személyesen megbeszélni két szomszédjával, Ferdinánd Habsburg főherceggel, az ausztriai tartományok urával és Zsigmond lengyel királlyal.6 3 Nem állítható, hogy ez uralkodók — mindkettő közeli rokona, Ferdinánd kétszeresen is sógora, Zsigmond nagybátyja volt a magyar királynak — sietve és lelkesen kaptak volna az ajánlaton, de végül is 1523 őszén legalább kettőjük, Lajos és Ferdinánd között létrejött a találkozó. A Habsburg főherceg nem ment ugyan Pozsonyba, mint magyar részről tervezték, de október 15-én Bécsújhelyen fogadta sógorát és annak kíséretét, s itt tíz napon keresztül tanácskozott velük. A lengyel király kancellárjával, Krzysztof Szydlowieckivel képviseltette magát Bécsújhelyen, majd Pozsonyban is, ahol október 25-től, immár Ferdinánd nélkül folytatódtak a tárgyalások, és még akkor sem értek véget, amikor csaknem két hónap multán, december 18-án Szydlowiecki búcsút vett vendéglátóitól. A megbeszéléseken szó esett a Magyarországnak nyújtandó és nyújtható segítségről, és némi alkudozások után Ferdinánd tett is egy konkrét Ígéretet, a főtéma azonban, különösen Pozsonyban, a magyar állam belső helyzete volt, s ebben természetesen központi helyet kapott a pénz, pénzverés és pénzgazdálkodás, Javaslatok tétettek és határozatok hozattak, többek között arról, hogy „őfelsége gondoskodjék országában jó és egyenlő értékű pénzről", hogy „kötelezzenek számadásra mindenkit, akinek kezén az uralkodó és az ország jövedelme keresztülmegy", továbbá, a kincstartó „kérjen elszámolást alárendeltjeitől, minekutána ő maga is köteles legyen elszámolni", hogy „a jövedelmek nagyságának megállapítása után mindenekelőtt döntsék el, mekkora összeg szükséges a határok védelméhez", „számítsák ki, mennyi pénz kell egy évben a királyi udvarnak és mennyi a végváraknak" és „mekkora összeg szükséges az uralkodó konyhájának ellátására és mekkora a ruházkodására". 1523. december 8-án ezt jegyezte föl naplójába a lengyel kancellár titkára: „A hajnali mise végeztével a követ ur [mármint Szydlowiecki] a veszprémi püspök úrral, az ország kincstartójával együtt tért vissza a templomból, és hosszasan tárgyalt vele az ország jövedelmeinek behajtásáról és szétosztásáról, a királyi udvar állapotáról és létszámáról, a határokon szolgáló fegyvereseknek és a * MTA Könyvtára, A Történeti Bizottság másolatgyűjteménye .Ms 4945. 63 Acta Tomiciana. 6. torn. 104, 113 — 114, 127, 151 — 152, 218-219, 311 — 314.
