Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 327 határvidékek bánjainak ellátásáról, amelyek során [a kincstartó] a rendes bevételekről és a végvárak költségeiről a következő összegeket adta meg . . ." Mielőtt folytatnám az idézetet, vagyis ismertetném a fenti szavakkal bevezetett költségvetési előirányzatot, néhány megjegyzést kell fűznöm a leírtakhoz és leírandókhoz. Három héttel a bécsújhelyi találkozó előtt, 1523. szeptember 24-én II. Lajos arról értesítette Bártfa városát, hogy a kincstartói tisztséget, amelyet azideig Bethlenfalvi Thurzó Elek töltött be, a veszprémi püspökre, Várdai Pálra ruházta.6 4 (Találkoztunk már a nevével: ő volt a kincstartó a nova moneta bevezetésének idején is.) A pozsonyi tárgyalásokon — legalábbis 1523 decemberétől — Thurzó Elek már tárnokmesterként vett részt, Szydlowiecki pedig az új kincstartóval, Várdai Pállal beszélte meg az ország pénzügyi helyzetét. A két költségvetési előirányzat tehát különböző kincstartóktól származik. Különbözött a rendeltetésük is, hiszen az egyik feltehetően az országgyűlés, a másik egy külföldi követ számára készült. Alapvető funkciójuk azonban ugyanaz volt: minden korabeli költségvetési előirányzat összeállításának közös és egyetlen indoka, az áldozatvállalás serkentése, és ebből a szempontból 1 ényeg telen, hogy a kimutatásnak az ország lakóit vagy egy külső hatalmat kellett-e meggyőznie az áldozat meghozatalának fontosságáról. Mint látni fogjuk, Várdai Pál jegyzéke, amely pedig kiadásokként csak a védekezésre fordítandó összegeket sorolta föl, még Thurzó Elekénél is jobban betöltötte e hivatását. Nem közömbös azonban a jegyzék rendeltetése adatainak pontossága és részletessége szempontjából. Mint ugyancsak látni fogjuk, Várdai Pál költségvetésének bevételi oldala exaktságban meg sem közelítette Thurzó Elekét, és nagy vonalúságanemcsak abban nyilvánult meg, hogy kerek összegekkel számolt, ami még nem lenne baj, hanem abban is, hogy összevonta a közös forrásból származó bevételeket, sőt — egyébként akkoriban szokásos módon — ,jellegükben annyira eltérő jövedelmeket is egy kalap alá vett, mint az erdélyi huszadot és ötvenedet, amelyek közül az előbbi a harmincadnak megfelelő külkereskedelmi vám, az utóbbi egy rendszeresen behajtott adó volt. E tömörsége már olymértékben csökkenti forrásértékét, hogy azt hiszem, nem túlzok, ha a jövedelmekre vonatkozó összegeit csak elődjének,Thurzó Elek költségvetésének adataival együtt tartom felhasználhatóknak és értékelhetőknek. Számunkra pedig, akik e jegyzékeket éppen egymással kívánjuk összevetni, magától adódik a kettő párhuzamba állítása. S minthogy ez metodikailag nemigen oldható meg anélkül, hogy a kimutatások egyikének rendjét, a másikéhoz igazítva, meg ne bontsuk, a következő táblázat, amely egymás mellett ismerteti a két költségvetési előirányzatot — szövegüket magyar nyelvre, számjegyeiket arab jegyekre átültetve - a bevételeknél teljesen, a kiadásoknál nagyjából a naplóban följegyzett, tömörebb jegyzék tételeinek sorrendjét követi, és az áttekinthetőség kedvéért, e tételeknek megfelelően összegezi a részletesebb kimutatás adatait. 64 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerk. Bunvitav V. 1. köt. Bp., 1902. 99-100. ^
