Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

322 HERMANN ZSUZSANNA tumra, arra a hányadra, amelyet a prímás az Árpád-házi királyok, sőt, talán már I. István óta kapott a pénzverés hasznából. Ezzel újabb megoldásra váró problémát érintünk, mert a magyar gazdaságtörténet adós még e részesedés mindenkori nagyságának megállapításával, illetve annak tisztázásával, hogy az érsek járandósága mindig fedte-e annak elnevezését, és ha igen, milyen formában kapta meg a pisetumot, SjZdbZ ct márka 1/48 részét. E helyütt sem lehetőség, sem föltétlen szükség nincsen e feladatnak akár az 1522-es és 1523-as esztendőkre eső részének elvégzésére, s nem kell nekigyűrköznünk az egyelőre amúgyis megoldhatatlannak látszó rejtvény megfejtésének sem, hogy a pénzverde, a király, az esztergomi érsek, Thurzó Elek és a Fuggerek miképpen osztozkodtak a márkánként fennmaradt 10 forint 50 dénáron. A minket legfőképpen érdeklő adatot, az uralkodónak járó összeg nagyságát ugyanis készen kapjuk meg Hans Albertől. Miután beszámolt a kamara 1522-es évi bevételéről és kiadásairól, a Fugger-faktor így folytatta Thurzó Elekhez intézett levelét: „Nagyságod kéri tőlem a jelenlegi elszámolást január elsejétől március utolsó napjáig, itt küldöm azt tehát, amiből Nagyságod megtudhatja, hogy e három hónapra 2081 márka és 38 pisetum ezüst jutott, ez valóban kevésnek tűnik, jobban utána kellene nézni. A Királyi Felségnek minden egyes márkára 8 forint 25 dénár hasznot számolok, így ennek a negyedévnek a haszna 17 174 forintot és 78 dénárt tesz ki."5

5

(Ellenőrizni lehet a szorzást: a Fuggerek emberei jól számoltak.) Márkánként 825 dénár volt tehát az uralkodó haszna a nova moneta veréséből. Az adat az 1523-as esztendő első negyedére vonatkozik, és nem tudhatjuk, hogy e haszonkulcs meddig maradt érvényben, de alig kételkedhetünk abban, hogy ugyanekkora volt a megelőző, 1522-es évben is. Ami a mi témánk szempontjából a bizonytalanság egy kicsiny árnyát veti erre az egyébként preciz és vitathatatlanul hiteles információra, az nem ennek időbeli korlátozottsága, hanem egyik adatának szűkszavúsága, nevezetesen az, hogy Hans Alber nem mondja meg, hogy a három hónapra jutó ezüstmennyiségen és a „minden egyes márkán" a 16 latos színezüstöt vagy a 15 latos finomságban beváltott ezüstöt érti-e. A magam részéről azonban még a finomság meghatározásának hiányából is inkább arra következtetnék, hogy színezüstről lehetett szó, ezt valószínűsíti ugyanis az a fentebb említett, többek között a kassai pénzverde számadáskönyvéből nyert tapasztalat, hogy a kamara a beszolgáltatott ezüstöt átszámította színezüstre, és a továbbiakban már ezzel a 16 latos ezüstmennyiséggel számolt. A végső, összefoglaló jelentésekben azonban már nem tüntették föl az ezüst finomságát, és ezzel kétségkívül megfosztottak minket a teljes biztonságérzettől. Nem tüntette föl Hans Alber, és nem tüntette föl harmincegy esztendővel korábban Schaider Péter, a körmöci kamara akkori ispánja sem. 1492-ben Schaider Péter elszámolt az elmúlt öt és fél esztendő tevékenységéről, amelyből négy és fél év még Mátyás uralkodásának idejére esett. Számadásában a kamarai bevételek között „az ezüst haszna" címen felsorolta a feldolgozott ezüst menynyiségét és az annak feldolgozásából az uralkodónak, helyesebben, a kamara 55 „So schreibtt mir Ewr genadt umb die jeczigk rechnung von primo Jenner pyss auff adi ulltimo marczo, die sehigk ich ewrnn genadn hie mitt, dar in fundt Ewr genadt, daes in dissnn dreyn monadten gefallen ist 2081 marck 38 pesett silber, dass dungk mich warlichn wenig sein, wer nott, dass man pass zw sech, allso rechne ich der K. Mt. auff ain jettliche marck nuczung 8 gulden 26 d, allso fundt ess sy in rechnung, so macht die nutzung diss fuerttU jar fl. 17 174 d. 78."