Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 323 jövedelmét élvező Beatrix királynénak járó nyereséget. A két adatból kiszámítható — és a följegyzett 18 adatpáron ellenőrizhető —, hogy az egy márkára eső haszon 83 dénár, vagyis az 1522 —1523. évinek majdnem pontosan egytizede volt.5 6 IV. Költségvetés félévvel később Ш ; Az 1522-es és 1523-as években II. Lajos csaknem kereken tízszer annyi dénárt kapott az ezüst minden pénzzé vert márkája után, mint 1486 és 1491 között Mátyás felesége illetve özvegye. De a dénároknak csak a száma, nem pedig az értéke szerint. Pontosabban: nem a valóságos értéke szerint. Ez a bökkenő mindenfajta összehasonlításnál, amelynek egyik oldalán a költségvetési előirányzat valamely adata áll. Mert ismerjük ugyan az előirányzatban regisztrált pénznek mind a valóságos, mind a hivatalosan megállapított névleges értékét, de az összevetésekben egyiket sem használhatjuk. Váltsuk át a pénzt valóságos értékére ? Teljesen hamis képet kapnánk, hiszen a pénz — különösképpen az uralkodói elszámolásokban — akkor még, legalábbis megközelítően, a névleges értékén forgott. Eogadjuk el tehát a névleges értékét ? De hogyan mérhetjük össze valamely (megközelítően) valóságos értékén forgó pénz összegét a ténylegesnek legalább kétszeresére értékeltével % És miképpen vonhatunk egy-egy számmal párhuzamot egy többé vagy kevésbé szilárd pénzügyi állapot és egy rapid inflációs folyamat között, mégha az adott esetben az inflációnak éppen kezdetét rögzíti is az összehasonlításra kiszemelt (vagy inkább: összehasonlíthatónak vélt) okmány ? Pedig mindezzel még rendkívül le is egyszerűsítettem a problémát. Az igazság ugyanis az, hogy bár Magyarországon 1521 augusztusától 4 latos dénárokat vertek, és a költségvetési előirányzatban regisztrált uralkodói jövedelmeknek több mint 65 %-a minden kétséget kizáróan, a fönnmaradó 35 %-nak túlnyomó része pedig nagyon valószínűen ebben a pénzben realizálódott — hiszen az uralkodó nem utasíthatta vissza az általa kibocsátott pénzt —, és ez természetesen a kiadásokra sem maradhatott hatás nélkül, de a régi, 8 latos dénárok nem tűntek el az ország gazdaságából, és kérdés, méghozzá megoldhatatlan kérdés, hogy mennyire tűntek el az uralkodó háztartásából és ennek írásos dokumentumából. A régi pénzt, az antiqua monetát hivatalosan voltaképpen nem vonták ki a forgalomból, a rendelkezések csupán azt szabták meg, hogy a nova monetát azzal egyenlő értékben kell elfogadni, és az elszámolásokban az ,,új pénz", a „jelenleg forgó királyi pénz", a „rézpénz", a „hitvány pénz" mellett mindvégig szerepelt a „régi", a „jó és régi", a „Néhai Felséges Mátyás Fejedelem Ur idejében vert régi" pénz is.5 7 Felbukkan még Hans Albernél is, aki 1700 forintot, mint írta, régi pénzben adott át az alkincstartónak. 56 Schaider Péter elszámolását először Hatvani M. adta közre 1858-ban (Magyar, történelmi okmánytár a brüsszeli országos levéltárból és a burgundi könyvtárból. 2. köt-48 — 55), majd Berzeviczy A. 1914-ben (Aragoniai Beatrix magyar királyné életére vonati kozó okiratok. Magyar történelmi emlékek. 1. oszt. 39. köt. 254 — 264). Kováts F., akennek az elszámolásnak egyik, Selmecbányára vonatkozó adatát felhasználta, kategórikusan, de minden indokolás nélkül 15 latosnak tekinti a megjelölés nélkül megadott ezüst mennyiséget (Kováts F.: A magyar arany világtörténeti jelentősége ... Bp. 1923. 13), ós ezt Paulinyi O. is elfogadta (Paulinyi O.: i. m. 73 — 75). 67 Például: 1524. jan. 8.: „in bonis et veris monetis hungaricis veteribus Matthie regis nominatis" OL Dl 23 870; 1524. febr. 28..- „in bona et veteri hungaricali moneta" OL Dl 23 895.
