Századok – 1975

Tanulmányok - Hermann Zsuzsanna: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon 301/II

TANULMÁNYOK Hermann Zsuzsanna: Államháztartás és a pénz értéke a Mohács előtti Magyarországon (Megjegyzések Thurzó Elek költségvetési előirányzatához) I. Az okmány A történelmi irodalomban nem ismeretlen az a dokumentum, amelynek eredeti kéziratát a budapesti Egyetemi Könyvtár őrzi, jelenleg aLitterae et epistolae originales 254. jelzeten. A négy leveles, keltezetlen okmány a magyar uralkodónak az év folyamán várható bevételeit és kiadásait sorolja fel, modern kifejezéssel élve, állami költségvetési előirányzat tehát, amelyet — ezt még felületesebb tanulmányozása is elárulja — II. Lajosnak Habsburg Máriával kötött házassága után, vagyis az 1522-vel kezdődő és 1526-tal záruló öt esztendő valamelyikében vetettek papírra. A magyar történelem egyik sorsdöntő korszakának központi problémájáról, a Mohácsot közvetlenül megelőző időszak államháztartásáról vall a dokumentum, méghozzá olyan formában, amely rendkívül ritka a középkori forrásanyagban: mindez elég ok arra, hogy az érdeklődést magára vonja. A történészek mégsem szenteltek neki annyi figyelmet, amenynyit, véleményem szerint, megérdemel, jóllehet szövegét már kerek százhetven éve kinyomtatták. A XVIII. század végén a kézirat leveleit egymástól szétválasztva egy „Analecta saeculi XVI Hungarica" címmel ellátott gyűjteménybe kötötték bele, s nyilván ez vezette félre Kovachich Márton Györgyöt, aki 1800-ban elsőként, de töredékesen adta közre a dokumentumot. Kovachich csupán az első, a többitől különválasztott levélről vett tudomást, és a csonka szöveget az 1519. évi bácsi országgyűlés dekrétumaihoz csatolva, tévesen határozta meg keletkezésének idejét.1 Mindkét tévedését már három esztendővel később helyreigazították. Schedius Lajos, a „Zeitschrift von und für Ungern" szerkesztője, 1803-ban, folyóiratának 3. kötetében közreadta a kézirat teljes szövegét, csaknem hibátlanul és rövid, de lényegében helytálló kommentárral. Néhány cáfolhatatlan érvvel bizonyította, hogy a költségvetési előirányzatot csak 1523-ban vagy 1524-ben készíthették, s ezzel megnyitotta az utat az adatok megfelelő értékelése előtt. Ezt a munkát, a dokumentum elemzését, a következtetések levonását, Schedius „hazánk pragmatikus történetíróinak éleselméjűségére és megjelenítő képességére" bízta.2 Hazánk pragmatikus történetírói legkevésbé sem szenvednek — mégkevésbé szenvedtek a múltban — a bőség zavarában, amikor a Mohács előtti Magyarország gazdasági életéről vagy éppenséggel államháztartásáról vallatják, illetve vallatták a forrásokat, s így e kérdésekkel foglalkozva, érthetően, sok-1 Kovachich M. Oy.: Supplementum ad Vestigia comitiorum apud Hungaros ... celebratorum. 2. tom. Budae, 1800. 462. 2 Schedius L.: Etwas über den Zustand der ungarischen Finanzen im Anfange des XVI. Jahrhunderts. Zeitschrift von und für Ungern. 3. Bd. Pesth, 1803. 99—106. 1*