Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
30 FACH ZSIGMOND l'il. Brailáig" (на пжти Брашевскым и до БраилЪ), — a borsra, sáfrányra, gyapotra, teveszőrre, kecskegyapjúra és mindarra, „ami a tengerről jön" (сот ти доходит сот морЪ).155 * Mindezek a források tehát, kivált a havasalföldi részről kibocsátott oklevelek igenis teljes bizonyságot nyújtanak — éspedig évtizedeken át folyamatosan, megszakítatlan egymásutánban — a borsnak, sáfránynak, egyéb „tengeri áruknak" a Fekete-tenger felől Havasalföldön át Erdélybe történt behozatala mellett. Mindezek után azt a kérdést: bizonyítható-e pozitív adatokkal, forrásszerűen a keleti fűszereknek az erdélyi szász városok révén kelet felől való közvetítése, mint vitakérdést, bízvást levehetjük a történetkutatás napirendjéről. Egyben megdőltnek tekinthetjük azt az érvelést, amely szerint a középkori Magyarország — közvetlenül vagy közvetve, de — kizárólag az Adria felől, tehát a földközi-tengeri hajózás révén jutott „res maritimae"-hez: keleti fűszerekhez, levantei cikkekhez. Sőt, a mennyiségi adatok, amelyek ugyan néhány évtizeddel későbbi időből — az adriai fűszerimportra a század közepéről,158 a keleti útvonalra а XV—XVI. század fordulójáról157 állnak csak rendelkezésre — arra engednek következtetni, hogy az utóbbi terjedelme jelentékenyen meghaladta az előbbiét.15 8 165 Bogdan, Documente çi regeste, 49 — 60; (Zimmermann — ) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 626-628. 166 Az adriai fűszerimport részben közvetlenül: a Zengg —Zágráb útvonalon érkezett Magyarországra (erre nézve kvantitatív támponttal, sajnos, nem rendelkezünk); részben közvetve, főképp a Tarvisio—Semmering—Bécs útvonalon. 1467 április végétől 1458 április végéig — amikor Nyugat-Magyarország külkereskedelmi forgalma konjunkturális magaslaton állott — Bécsből Pozsonyba 166 £ mázsa borsot hoztak be, kereken 5000 aranyforint értékben; egyéb fűszereket (főleg sáfrányt) 1511 aranyforint értékben: Kováts F., Nyugat-Magyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján, Bp., 1902, 78-81. 157 A nagyszebeni és brassói vámhivatal 1500., ill. 1503. évi huszadnaplója: Quellen zur Geschichte Siebenbürgens aus sächsischen Archiven, I, Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation, Hermannstadt, 1880, 270 -307; Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen, I, Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt, Kronstadt, 1886, 1 — 81. 158 E huszadnaplók szerint — amelyek statisztikai feldolgozását elvégeztük — 1500-ban a nagyszebeni vámon 105 j mázsa borsot hoztak be, 4120 \ aranyforint értékben, 1503-ban a brassói vámon 719 i mázsát, 31 886 aranyforint értékben. Minthogy a nagyszebeni és brassói huszad jövedelmek összege és aránya a szóbanforgó években csak keveset változott — vö. Quellen zur Geschichte Siebenbürgens, I, 3Í1—312 — megengedhetőnek látszik, hogy az 1500. évi nagyszebeni és 1503. évi brassói importot összegezzük. Eszerint a Havasalföldről Erdélybe irányuló egy évi borsbehozatal a XVI. század legelején kereken 825 mázsára rúgott, 36 007 aranyforint értékben, — tehát az 1457 — 68. évi pozsonyi borsbehozatalnak csaknem ötszörösét tette ki. Egyéb fűszereket (főleg gyömbért) 2916 aranyforint értékben importáltak Szebenbe ós Brassóba a jelzett években. — Az említett vámnaplóknak tárgyunkat illető részletes statisztikai feldolgozását, a Levante-kereskedelem erdélyi útvonalára, utánpótlásának forrásaira vonatkozó, további munkálataink keretében szándékozunk bemutatni; eredményeink rövid összegezésére lásd tanulmányunkat: La route du poivre vers la Hongrie médiévale (Contribution à l'histoire du commerce méditerranéen au XVe siècle), Mélanges en l'honneur de Fernand Braudel, Toulouse, 1973, II, 449- 468. — Vö. H. Wendt, Schlesien und der Orient. Ein geschichtlicher Rückblick, Breslau, 1916, 63 — 64; R. Manolescu, Schimbul de märfuri dintre Tara Romîneascâ fi Brasov in prima jumätate a secolului al XVI
