Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
28 FACH ZSIGMOND l'il. portékáikkal a Havasalföldre, hanem a havasalföldi kereskedők is felhozták áruikat Erdélybe, legalábbis a szász városokig.13 8 S havasalföldi viszonylatban beható tudomásunk van a kivitt és behozott áruk mineműségéről ez idő tájt is, csakúgy mint az áruforgalom útvonalairól, — főképpen azért, mert Mircea Brassónak 1413-ban adott vámkiváltságát, 1418-ban bekövetkezett halála után, utódai gyakran megújították, — a török előnyomulása kapcsán egyre zavarosabban alakuló, nem egyszer ellenségeskedésre váltó politikai és katonai helyzetben is. II. Radul (Praznaglava) havaselvi fejedelem 1421-ben, békeszerződést kötve a brassóiakkal, kereskedelmi szabadságot biztosított számukra országában, kölcsönösségi alapon;13 9 ugyanez idő tájt a Címpolung-i (Длъгополе) vám felfüggesztéséről tudósította őket;140 sőt részletes formában is újból megszövegezte kereskedelmi kiváltságaikat Havasalföldön, különösen a „brassói úton Bráiláig" (на пжти Брашовском дори до Браилсовсо), amely (Törcsváron,) Dîmbovita-n, Tîrgoviçte-n, Tîrguçor-on át vezetett dunai célpontjához. Kivitelük árui között első helyen újból az yperni, löweni, kölni és sziléziai („сот чех") posztót nevezte meg; behozatalukra vonatkozóan pedig, még az élőállatok említése előtt, megismételte a jellemző tételt arról, hogy ,,bors, sáfrány, gyapot, teveszőr, kecskegyapjú, bőrök és más áruk után, amelyek a tengerről jönnek (фо ДОХОДАТ (ОТ MOpt) 100 perperától 3 perpera" fizetendő.141 Szószerint vagy majdnem szószerint ugyanezeket a passzusokat tartalmazzák Radul utódjának, II. Dannak Brassó számára 1422-ben adott privilegiálisa,14 2 majd ezt közvetlenül követően Dímbovita és Rucár, ill. Prahova vámosaihoz intézett, Mircea „törvényére" hivatkozó utasításai,143 valamint 1424. évi latin és szláv nyelvű kibocsátásai. Ezek ilyen formulázásokat alkalmaznak: „az áruk után, amelyek a tengerről jönnek, legyen az bors, legyen sáfrány, legyen gyapot, 30-tól 1 dukátot"; „quae mercimonia eveniunt de mare, de centum denariis très denarios"; „bors, sáfrány, gyapot, teveszőr, kecskegyapjú, bőrök és olyan áruk után, amelyek a tengerről jönnek, 100 bánitól 3 bánit"; „bors, sáfrány, gyapot, teveszőr, kecskegyapjú, bőrök, tengeri áruk után (к^лп"Ь сот мор1з) 100 bánitól 3 bánit" kell szedni. Aszóbanforgó oklevelek A „brassói út" állomásait Rucár-től Bräila-ig (сот пжгЬ Брашов^ сот Р^КБЛ дори до Браилова) szintén az ismert módon jelölik meg; sőt megint rendelkeznek a Dunán túl („ultra Danobium") menő, Havasalföldön kívül kereskedő 138 Később a havasalföldi kereskedők árufelhozatala egyre jelentősebbé vált. А XV—XVI. század fordulóján már a fűszerimport jóval nagyobb részét közvetítették Brassóba és Szebenbe, mint az erdélyi szász kalmárok, — az alantabb a 157. jegyzetben idézett vámnaplók statisztikai feldolgozásából megállapíthatóan. 139 Bogdan, Documente si regeste, 7 — 8; (Zimmermann—) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 141 — 143. 140 Bogdan, Documente fi regeste, 10—11; (Zimmermann—) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 143-144. 141 Bogdan, Documente si regeste, 9 — 10; (Zimmermann — ) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 149 —151; vö. még II. Radul ugyancsak 1421- 22-re datálható privilégiumával Brassó, Rozsnyó (Rosenau, Rasnov: Brassótól délnyugatra) és az egész Barcaság számára. A szöveg a vámtarifát nem ismétli meg; de konkrétan utal Rucár és Dímbovita vámhelyekre: Bogdan, Documente çi regeste, 11; (Zimmermann—) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 152 — 153. 142 Bogdan, Documente si regeste, 12 —13; (Zimmermann—) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 168. 143 Bogdan, Documente çi regeste, 13-15; (Zimmerman—) Oündisch, Urkundenbuch, IV, 170-173.
