Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉI.YI ÚTVONALA 27 őket.12 9 — Ilié és Çtefan, társuralmuk idején, 1437-ben, külön-külön is kiváltságlevélben rögzítették a brassói kereskedők vámjait az Alexandra eel Bun korában (1400—1433) dívott mérték szerint; megtiltották adósság miatt való feltartóztatásukat, sőt még háború esetére is oltalmat ígértek nékik.130 Mindezek az oklevelek — és egyéb források, mint a moldvai fejedelmek Brassóhoz intézett levelei brassói polgárok adósságainak behajtása, moldvai alattvalók ügyeinek rendezése tárgyában13 1 — kétségtelenül bizonyítják az erdélyi szászok, kivált a brassóiak kereskedelmi kapcsolatainak folyamatosságát Moldvával, a meglehetősen zavaros politikai viszonyok között is. — Megjegyzendő azonban, hogy Ilié és Çtefan vámszabályzatai a tributum-szedésnek csak általános, érték szerinti elveit határozták meg, és nem adták a kiviteli és behozatali áruk olyan részletes felsorolását, mint annak idején Stibor radnai szabályzata. Konkrétan csupán — néha — a posztóra és élőállatra utaltak, s a behozatallal kapcsolatban inkább ilyenformán fogalmaztak: „bármilyen árat vásárolnak is [ti. a. brassóiak] országunkban" (фо коли за товара им^т'ь к^пити оу нашей земли).132 Másként áll a dolog a havasalföldi összeköttetéssel, amelyet a források jóval élesebben világítanak meg. A brassóiak 1419-ben újabb szabadalmat nyertek Zsigmondtól ebben az irányban is: tributum-fizetés nélkül kelhessenek át a Törcsvári-szoroson Havasalföld felé, mihelyt Törcsvár (Bran) Mircea fiának, Mihály fejedelemnek a birtokából visszakerül a székely comes fennhatósága alá.133 Amikor pedig erre csakugyan sor került, 1428-ban ismételten kimondotta az összes szász kereskedők vámmentességét Törcsvár alatt,13 4 s a brassóiakét és barcaságiakét külön is, — olyképpen, hogy amikor áruikkal a Havasalföldre átkelnek vagy onnan visszatérnek, tributumot Törcsvárnál vagy más barcasági vámhelynél seholse fizessenek, tricesima-fizetés dolgában pedig régi állapotukban maradjanak, azaz csupán tricesimával tartozzanak.135 Sőt, már két évvel korábban, 1426-ban, miután II. Dan havaselvi vajda a törcsvári vám dolgában a brassóiaknál éles hangon tiltakozott,136 utóbbiak közbenjárására Zsigmond a „transzalpin részekről" Brassóba jövő, majd onnan visszatérő havasalföldi kereskedőket is védelemben részesítette a törcsvári vámvisszaélésekkel szemben — habár abban a rugalmas formában, hogy azoktól ne szedjenek „fölös, ki nem járó, igazságtalan és szokatlan", hanem csak „igazságos, megillető és szokásos harmincad- és vámfizetséget."13 7 Az ügy mégis érdeklődésre tarthat számot, mert — Nagy Lajos 1382. évi emlékezetes okleveléhez hasonlóan — arra figyelmeztet, hogy nemcsak az erdélyi szászok jártak le 129 (Zimmermann—) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 668—670. 130 (Zimmermann—) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 630 — 632. 131 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 496, 616, 520, 604 (1433, 1434, 1436). 132 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 569. 133 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 102 — 103; vö. „Castrum praenominatum [sc. Törcz] in manibus exstat alienis": III. 554 (1412). 134 (Zimmermann— ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 330 — 331. m (Zimmermann—) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 365 — 367; vö. fentebb a 66. jegyzettel. 136 Bogdan, Documente si regeste, 19 — 20; (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 246-247. 137 A brassóiak hajlandóságát a közbenjárásra az váltotta ki, hogy megtorlásként a havasalföldi vámosok kétszeres vámfizetésre szorították és egyéb módon is zaklatták óket: (Zimmermann—) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 248 — 249.
