Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
26 FACH ZSIGMOND l'il. ahonnan ellentételként főleg posztót — német, sziléziai és lengyel fajtákat — vonzottak a Fekete-tenger mellékére. — Ezek Malowist kutatásainak legfontosabb eredményei a Lengyelország felé menő pontuszi forgalomról a XV. században.122 5. Magunknak egyelőre szerényebb megállapításokkal kell beérnünk. Ám annyit bízvást elmondhatunk, hogy — ha a délnémet városokig vezető dunai útvonal létesítésének terve hatástalanul enyészett is el12 3 — a Fekete-tenger mellékéről Erdély felé irányuló forgalom nem szakadt meg 1412—1413 után sem, (amikorra, mint láttuk, Stibor és Mircea oklevelei vitathatatlan bizonyítékát nyújtották). Az erdélyi szászok keleti kereskedelme tovább folyt mind Moldva, mind Havasalföld felé. Ami a moldvai áruforgalmat illeti, Stibor radnai vámtarifáját, a vajda elhunyta után, Zsigmond király már 1414-ben megerősítette: a szó szerint átírt szöveget — benne a borsról, gyömbérről szóló kitétellel — lengyelországi kereskedők Moldva felől történő behozatali s kiviteli tevékenységének és vasáruk forgalmának engedélyezésével toldva meg.124 1419-ben pedig a brassaiakat abban biztosította, hogy akadály és bántódás nélkül haladhassanak át a Székelyföldön portékáikkal, amelyeket Moldvába visznek ki, ill. onnan hoznak be („cum . . . rebus ipsorum mercimonialibus ... ad . . . partes Moldwae deferendis et deinte apportandis ineundo et redeundo"), most a vasárukat (ferramenta) kifejezetten a kiviteli cikkek között említve.125 Hasonló biztosítékokat, szabadalmakat nyertek a szász kereskedők nemsokára a — többnyire Szucsavában (Suceava) székelő — moldvai fejedelmektől is, Moldva területére nézve. I. Illés (Ilié) 1433-ban a szebeniek és a hét szász szék küldötteinek kérésére, „biztonságuk és adásvételük nyugalma érdekében", meghatározta az általuk fizetendő vámokat.12 8 II. István (Çtefan) 1433-ban (vagy 1434-ben), a brassóiak panaszára, megerősítette azt a —már atyjától, Sándortól (Alexandra eel Bun) kapott — jogukat, hogy Moldvában szatócsárukkal kereskedjenek;127 1434-ben (vagy 1435-ben) kölcsönös kereskedelmi szabadságot biztosított Brassó és az egész Barcaság lakosainak;12 8 1435-ben általánosságban szabályozta vámjaikat, s felhívta Bacäu és Trotuç bíráit, részesítsék védelemben 122 Malowist, i. m. 48 — 94. — Eredményeit fő vonásaiban megerősítik G. Musso legújabb genovai aktapublikéciói is, és kiegészítik azzal, hogy a genovaiak kereskedelmi tevékenysége Kaffában 1475 után sem szűnt meg: E. Ashtor, Recent Research on Levantine Trade, The Journal of European Economic History, II, 1, 1973, 195. — Vö. még H. Inalcik újkeletű közléseivel, aki Kaffa és más fekete-uengeri kikötők török vámjegyzékei alapján megállapítja, hogy a vámbevételek nem csökkentek a XV. század végén: L'Empiie Ottoman, Actes du 1er Congrès International des Etudes Balkaniques et Sud-Est Européennes, Sofia, 1969, III, 87, 163. 123 Zsigmond tervének módosított változata felmerült még 1438-ban a csoh — lengyel politikában: JanáSek, i. m. 41, 50. 124 Zimmermann — Werner —Müller, Urkundenbuch, III, 617 — 619. — Vö. II. István moldvai fejedelem 1434-ben a lwówi kereskedőknek adott vámszabályzatával, amely utóbbiaknak Beszterce és Brassó felé irányuló tevékenységét is említi: (Zimmermann—) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 517- 518. 125 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 97 — 99. 126 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 498—499. 127 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 512 — 513. 128 (Zimmermann — ) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 527 — 528.
