Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVAKTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ŰTVONAI.A 26 ben; Cetatea Alba szerepe pedig éppen ekkortól kezdve ívelt felfelé a Feketetenger északi partvidékének kereskedelmében.115 A másik tény pedig az, hogy Kaffa — ha az északi karaván-útvonalon való utánpótlása Ázsia felől netán végleg meg is szakadt — továbbra is hozzájuthatott a keleti fűszerekhez, perzsa selyemhez egy másik úton : a Fekete-tenger délkeleti partján levő Trebizondon (Trapezunt, Trabzon) keresztül, (amely egyébként csak 1461-ben került török kézre).11 0 A középkori orientális kereskedelem útvonalai ugyanis nem korlátozódtak arra az északi útvonalra, amely a Fekete-tenger északi partjaitól az Alsó-Volga vidékén át Kína felé tartott, s azokra a déli útvonalakra, amelyek a Földközi-tenger keleti medencéjéből Mezopotámián és a Perzsa-öblön, illetve a Vörös-tengeren és az Indiai-óceánon át vezettek Délkelet-Ázsiába, hanem volt egy másik északi vagy inkább középső útvonala, amely Trebizondtól Tabrizon (Tauris, Tebrisz) és Szultaniahon (Sultaniyeh) át vitt Közép-Ázsiába, illetőleg Perzsiába.117 S már Heyd kutatásaiból tudjuk, hogy a kaffai kereskedők Timur idejében és azután csakugyan kapcsolatban is állottak Trebizonddal, Tabrizzal, Szultaniahhal és más perzsiai piacokkal, ahonnét — az északi útvonal végleges elzárulta esetén is — beszerezhették a keleti árukat.118 így vált lehetségessé, hogy — mint Marian Malowist monográfiája megvilágítja — Kaffa a XV. század folyamán is nagy piaca maradt a keleti áruknak. Bár „anyavárosával", valamint a törökökkel és Egyiptommal folytatott kereskedelme fokozatosan más jelleget öltött: itt rabszolgaszállítmányai, továbbá gabona- és halkivitele került előtérbe119 — Genova ez idő tájt már a déli útvonal szíriai és egyiptomi végpontjain, illetőleg Chios szigetén át biztosította fűszerellátását120 —, a többi fekete-tengeri kolóniával, kivált Cetatea Albá-val és Kiliával folytatott kereskedelmében a keleti fűszerek játszottak vezető szerepet. A kaffai kereskedők között sajátos munkamegosztás alakult ki: a genovaiak főképp rabszolga- és gabonaüzletre,12 1 a város görög, örmény, zsidó és tatár kereskedőelemei viszont túlnyomóan keleti cikkekre „specializálták" magukat. S ez utóbbi drága portékák Moldván át Lwówba és Krakkóba jutottak, egyik fő forrásául szolgáltak Lengyelország levantei áruellátásának, 116 Jorga, i. m. 82 — 83; Malowist, i. m. 17 — 18: E. C. Szkrzsinszkaja, Storia della Tana, Studi Veneziani, X, 1968 (a szovjet szerző művének olasz fordítása); Verlinden, i. m. 6 — 6. 116 Heyd, i. in. II, 360-366. 117 Steinbüchel, i. m. 26—27; Heyd, i. m. II, 95—101; Lybyer, i. m. 578. 118 Heyd, i. m. II, 379 — 380, 502—505; Trebizond kereskedelmi jelentőségére a régebbi irodalomból: J. P. Fallmerayer, Geschichte des Kaiserthums von Trapezunt, München, 1827; Tabriz szerepére legújabban: В. H. Bautier, Les relations économiques des occidentaux avec les pays d'Orient au Moyen Age. Points de vue et documents, Actes du VHIme colloque international d'histoire maritime, Paris, 1970, 263—331. 119 A kaffai rabszolgaszállítás fontosságára legújabban: Verlinden, i. m. 9 — 11; felfogását egyoldalúnak tekinti Stromer, i. т., 1972, 608, — bár Verlinden maga sem tartja meggyőzőnek azoknak a „kelet-európai történészeknek" a felfogását, akik szerint az északi-fekete-tengeri kolóniák szerepe csökkent volna az orientális cikkek közvetítésében а XV. század folyamán: i. m. 8. 120 Chios mint genovai gyarmat jelentőségére legújabban: Q. Pistarino, Chio dei Genovesi, Studi Medievali, X, 1969, 1, 3 — 68. 121 Rabszolgaszállítmányokat is irányítottak Moldván át Erdély felé: genovai rendeltetéssel. 1475. március 20-án — Ivaffa ugyanez év június 6-án kapitulált — a genovai kormány Beszterce bírájától és esküdtjeitől követelt elégtételt és kárpótlást azért, hogy a genovai Angelus Sqarzaficus kaffai kereskedőt, aki „servas quatuordecim . . . ad usum nostrorum civium conducebat", a besztercei hegyekben megölték és kirabolták : id. Nistor, i. m. 192.
