Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEPEI.EM ERDÉLYI ÚTVONALA 23 Mindehhez még hozzátehetjük: nem nélkülözte Zsigmond elgondolása a tények és történelmi előzmények bizonyos ismeretét a Fekete-tengertől Magyarország felé („versus partes istas") menő útszakaszt illetően sem, — hiszen itt sem valaminő merőben új, a valóságtól elrugaszkodó ábrándot szövögetett, hanem egy olyan útvonalnak (esetleg módosított formában való) erőteljes felfejlesztésére (és a Duna vonalán a délnémet városokig való meghosszabbítására) gondolt,108 amelyen — mint fennebb felsorakoztatott adataink, nem utolsó sorban Stibor vajdának éppen egyidejű, 1412. évi oklevelei bizonyították — a borsnak, más fűszereknek és a (szemlátomást 1405 után sem szünetelő) „szaracén" karavánkereskedelem egyéb áruinak továbbszállítása a Fekete-tenger mellékéről Havasalföldön és Moldván át Erdély felé már eddig is folyt, megvalósult. Ennek a forgalomnak a Duna-vonalán a délnémet városokig való meghosszabbítása, a keleti áruk bőségének „a keresztény országokban" való megteremtése — és a nyugati iparcikkek kivitelének kiterjesztése — céljából, persze, csakugyan túlhajszolt, illúzórius elképzelés volt; de magára a Levantéval való szárazföldi összeköttetésre vonatkozó elgondolása meglevő előzményekre épült. így hát elmondhatjuk: Zsigmond Fekete-tengerre orientált Levante-politikájának — ennek a szakirodalomban gyakran puszta ábrándként minősített tervnek — volt bizonyos reális alapja; semmiképpen sem kevesebb, mint Nagy Lajos — oly magas piedesztálra emelt — Adria-centrikus kereskedelempolitikai törekvéseinek, aki a dalmát tengerpartra támaszkodva, az eladdig nem használt zárai út10 9 felkarolásával próbálta megtörni az Adria királynőjének hegemóniáját a levantei kereskedelem közvetítésében. Nem tudjuk persze magunkévá tenni W. v. Stromer merész következtetéseit, aki — Zsigmond keleti követjárásairól szóló újabb fontos adatainak bűvöletében, de az erdélyi útvonalra vonatkozó forrásanyag ismeretének hiányában — olyan megállapításhoz jutott, amely szerint „Zsigmond császár terve, koncepciójában és végrehajtásában, méltán hasonlítható Napóleon kontinentális blokádjához", sőt „gazdasági és gazdaságpolitikai eredményeiben nagyobb és tartósabb sikert hozott, mint a korzikaié", amennyiben „a közép-európai kereskedelem számára új transzkontinentális és tengeri szállítási útvonalakat nyitott meg", amelyek a gazdasági háború befejezése után is versenyképesek maradtak.110 De nem tudunk osztozni abban az értékelésben sem — legutóbb J. Janácek adott ennek hangot —, amely Zsigmond kereske-108 Zsigmond elgondolásának ezt a pontját a szakirodalom többnyire abban jelöli meg, hogy a király a Fekete-tengertől Bécsig a dunai vízi út használatba vételét tervezte: Schulte, i. m. I, 614. — Ezzel kapcsolatban jeleznünk kell, hogy Kaffához intézett 1412. évi levele a „versus partes istas" útvonalát — a szövegben még így is szerepel: „via deferendi meroimonia versus has partes" — közelebbről nem határozta meg: Heimpel, i. m. 165. A Fischer-testvérekhez intézett 1418. évi parancsa ugyan kétségtelenül a Dunára utalt, de nem szólt egyértelműen a dunai viziútról, főképpen nem arról, honnan kezdve haladt volna a forgalom a folyón (vagy a folyó mentén); másrészt határozottan említette a szárazföldi utat (honnan meddig, sajnos nem világos): „stratam publicam de partibus transmarinis de Kyla, Kafja et Pera ac aliis civitatibus et terris in flumine Danubio versus Hungáriám et deinde versus partes Almaniae . . . cum singulis mereimoniis transeundi erigere et de novo instaurare"; s a testvéreket jelölte ki „primos huius stratae inventores, qui transitum eius exquirere et preparare ac universis mercatoribus pandere sufficienter sunt experti": id. Heimpel, i. m. 146. 109 Történelmi Szemle, 1972, 3 -4. sz., 366. no \y v Stromer, Die Kontinentalsperre Kaiser Sigismunds gegen Venedig 1412 — 1433 und die Verlagerung der interkontinentalen Transportwege, Prato, 1973, 2, 6. — A hasonlatot különhen Schulte, i. m. I, 613 sugallta: „Amit Napóleon később Anglia ellen hiába kísérelt meg, arra itt egy középkori uralkodó vállalkozott."
