Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉI.YI ÚTVONALA 21 1418-ra datálta, amikor a király bizonyos Fischer-testvéreket a jelzett útvonal bejárására és megnyitására kiküldte.96 Utóbb azonban Hermann Heimpel újonnan föllelt források alapján kimutatta, hogy a tervnek ez a része is a velencei háború első hónapjaiban született.97 Zsigmond e tárgyban már 1412 első felében, valószínűleg ez év tavaszán követséget menesztett Kaffába, és a krimfélszigeti genovai telephez intézett levelében — amelyet magyar familiárisaival: Gereczi Miklóssal, Szalmavári Lászlóval és bizonyos Jacobus de Haugarral juttatott el98 — részletesen kifejtette elgondolását a Fekete-tengerről Magyarországon át a német városok felé menő forgalom hátterének és utánpótlási forrásának biztosításáról. A keleti cikkeknek a keresztény országokban való nagyobb és állandó bősége érdekében („mercimoniorum seu mercantiarum genera solito fecundius et copiosius iugiter habundare") — fejtegette a király levelében — fel kell eleveníteni azt az utat, amely Kínából Kaffába és innen Kilián át Magyarországra vezet (,,a regione Chatan [= Cathay]99 in Caffam et ad portum Kyliae et demum ab illinc versus partes istas"100 )-, az út megnyitása és biztosítása érdekében pedig — tanácsolta a király — követeinek és a kaffai genovaiaknak a közös küldöttsége keresse fel Dzselaleddin kipcsaki tatár kánt Szaraj-ban (Krasznij Jar), volgai székvárosában. A Kínából a Fekete-tengerhez vezető karavánforgalom megnövekedésétől Zsigmond — mint levelében utalt rá — egyébként azt is remélte, hogy elvonja a keleti áruk utánpótlását a Földközi-tenger partjaitól, nevezetesen Egyiptomtól (Alexandriától), ahonnan — úgymond — a közös ellenség, Velence a keleti áruk Európa felé való közvetítését monopolisztikus igénnyel gyakorolja (,,a quo Veneti hostes communes vendicant sibi ferre merces universas"). A Fekete-tenger vidékén viszont Zsigmond éppen Genova kereskedelmi monopóliumát kívánta előmozdítani; hiszen a kaffai követküldéssel egyidejűleg, 1412 tavaszán Mánuel bizánci 96 Schulte, i. m. I, 514. 97 H. Heimpel, Zur Handelspolitik Kaiser Sigismunds, Vierteljahrschrift für Sozir.lund Wirtschaftsgeschichte, XXIII, 2, Stuttgart, 1930, 145 — 156; közli Zsigmond Kaffához írt levelének es a levél előzetes vázlatának szövegét is. 98 A legutóbbi években a magyar és német történetírás ismét foglalkozott Zsigmond király keleti követjárásaival: Tardy L., Régi magyar követjárások Keleten, Bp., 1971, 13 — 25; W. v. Stromer, König Siegmunds Gesandte in den Orient, Festschrift für H. Heimpel, Göttingen, 1972, II, 591 — 609 (utalásokkal korábbi idevágó cikkeire). A magyar szerző Zsigmond törökellenes diplomáciai törekvéseire, ázsiai szövetségkeresósi kezdeményezéseire összpontosította figyelmét, — főképp az 1428-ban birtokadományban részesült Nicolaus Saracenus (Szerecsen Miklós) és Jósa Turcus (Török Józsa) követjárására Kara-Juluk türkmén fejedelemnél, ill. Mohamednál, az Aranyhorda kánjánál; az 1412. évi kaffai követséget nem vonta be fejtegetései körébe. A német történész, aki (részben ellentmondó következtetéseket tartalmazó) közlemények során jutott el idézett tanulmányában kifejtett nézeteihez, Zsigmond keleti diplomáciai és kereskedelempolitikai koncepciójának egészét elemezte, ám túlzásoktól éppen nem mentesen. Sikerült azonban valószínűsítenie, hogy az 1412. évi krimi követséget vezető Nicolaus de Geretz — aki a nikápolyi csata után szenvedett hosszú török fogsága miatt jutott feltehetőleg a Saracenus névhez — nem más, mint az 1428-i oklevél egyik adományosa. Végül Tardy és Stromer (1972) egyetértenek abban, hogy a Tigris felső folyásánál fekvő Diarbekr ben (Amida) 1430 őszén ismóc megjelent két magyar követ („mit namen bayde Niclas Türcken") azonos Nicolaus Saracenus-szal, ill. Jósa Turcus-szal. Ez esetben Nicokius Saracenus de Geretz személye mintegy összekötő kapcsot jelent az 1412-i, az (1428. évi birtokadomáimyal jutalmazott) 1420 körüli és az 1430-i követjárások között. 99 Khotan, Chatan, Cathay: Heyd, i. m. II, 223 — 226. íoo 1412 első felében Zsigmond még Magyarországon tartózkodott; Budáról, Kassáról, Visegrádról adta ki okleveleit: Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 515, 518 — 520, 525. — Eszerint a szövegben szereplő „versus partes istas", ill. „versus has partes" kifejezés Magyarországot jelenti.
