Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
20 FACH ZSIGMOND l'il. tavaszán már a friauli táborból bocsátotta ki okleveleit.8 9 Velence elleni katonai lépéseit pedig — a régebbi magyar történet irodalom több-kevesebb pontosaággal ezt is számontartotta9 0 — nagyralátó gazdaságpolitikai tervvel párosította, amely Velence levantei kereskedelmi uralmának megtörésére irányult, s amelyben a Magyarországon áthaladó keleti kereskedelemnek igen jelentős szerepet szánt. Vajon nem ez az oka annak, hogy a velencei háború idején Stibor vajdát, egyik legbensőbb hívét, a kitűnő katonát91 gazdaságpolitikai feladattal foglalkoztatta, éspedig éppen az erdélyi szász városok keleti kereskedelmével kapcsolatban ? Akárhogy is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy Zsigmond keleti kereskedelempolitikája, levante-politikai elgondolásai megérdemlik a figyelmet.92 Zsigmond Velencével szemben — I. Lajoshoz hasonlóan — maga is a vetélytárs, Genova szövetségére kívánt támaszkodni; ám Szent Márk városának levante-kereskedelmi hegemóniáját — Lajos királytól eltérően — immár nem Dalmácián át, az Adriai-tenger vidékén, hanem főként éppen a Feketetenger felől próbálta megtörni. Nagyszabású terve ugyanis két fő ponton nyugodott.9 3 Egyrészt a levantei áruknak Itália és Németország közötti transzalpin forgalmát új útvonalra akarta átterelni: már közvetlenül a velencei háború kezdete után, 1412 februárjában megtiltotta a német városoknak a Velencével való kereskedést, arra ösztönözve őket, hogy Genovával lépjenek kapcsolatba: innen szerezzék be (legalábbis a nyugati délnémet városok) a keleti cikkeket. Másrészt közvetlen kereskedelmi összeköttetést akart létesíteni a (keleti) délnémet városok és Genova fekete-tengeri telepei, a krim-félszigeti Kaffa, ill. a duna-torkolati Kilia között szárazföldi úton: nevezetesen a Duna vonalán, Magyarországon keresztül.94 » A velencei kereskedést tiltó rendelkezését Zsigmond először 1412 februárjában adta ki, majd 1417—1418-ban és később is felújította;9 5 a Fekete-tengerrel való összeköttetést célzó tervét Aloys Schulte és a régebbi szakirodalom 89 Zimmermann— Werner —Müller, Urkundenbueh, III, 563 — 568. 90 J. Chr. v. Engel, Geschichte des Ungrischen Reichs, Wien, 1813, II, 333; Horváth M. kisebb történelmi munkái, II, Pest, 1868, 112. 91 Hóman B.(—Szekfű Oy.), Magyar történet*, II, Bp., 1936, 375. 92 A középkori magyar királyok közül egyedül Zsigmondnak volt keleti kereskedelmi politikája, — mutatott rá már Kováts F., Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1901, 434. 93 Heyd, i. m. II, 721 — 723; A. Schidte, Geschichte des mittelalterlichen Handels und Verkehrs zwischen Westdeutschland und Italien mit Ausschluss von Venedig, I, Leipzig, 1900, 513 — 520. 91 Végül tervének harmadik pontja az volt, hogy Kaffából Lembergen (Lwów), Thornon (Torun) és Danzigon (Gdansk) át Flandriát is ellássa keleti árukkal, s így ezen a vonalon is versenyt támasszon a velenceiek Flandriába menő gályáinak. Ezt a célt szolgálta Heinrich Reiman 1420. évi felderítő útja, „der von Dantzig gesandt wart, umb zu besehen, nach begerung des hern Römischen Königs, wie man die Strasze ken Kaffaw konde finden": id. Nistor, i. m. 83. 95 Augsburg város tanácsa 1418 februárjában kereskedőivel közölte Zsigmond király parancsát a Velencével való kereskedelmi kapcsolatok megszakításáról. A nürnbergi tanács 1423 szeptemberében Ulmnak közös tanácskozást javasolt a velencei kereskedelmi tilalom tárgyában; két hónappal később már arról tájékoztatta Ulmot ós Konstanzot, hogy a király „az utat Velence felé megint megnyitotta"; 1427 szeptemberében viszont újból közös fellépést sürgetett a tilalom ügyében. Zsigmond 1429-ben ismét engedélyezte a nürnbergieknek az érintkezés felvételét, de 1431-ben újból eltiltotta és csak 1437-ben engedte meg: H. Simonsfeld, Der Fondaco dei Tedeschi in Venedig und die deutsch-Venetianischen Handelsbeziehungen, Stuttgart, 1887,1, 163, 174 — 175, 183 — 184, 191, 227-228; II, 44-46.
