Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA ]9 a Fekete-tenger partját (aminthogy ilyen útirányra a brassóiak havasalföldi részről nyert 1368-i és 1413-i szabadalma is célzott.)8 3 Erre vall Zsigmond királynak egy 1402. évi oklevele is, amely szerint Elempek János budai és Menyhárt lőcsei polgárokat, valamint társaikat már régebben, majd most újból felhatalmazta, hogy bármely genovai kereskedőt vagy polgárt („quoslibet mercatores et alios Januenses") feltartóztathassanak, „pro dampnis et ablationibus eis per Bartholomeum de Grimaldis capitaneum in Callatrea, contra litteras sal vi conductus ipsis, per Malchion de Spinula potestatem Peyrensem concessi irrogatis"; mire ők a genovai Frank János 646 aranyforintját Kassa város bírájával és esküdtjeivel a minap lefoglaltatták. Sem Elempek et és Menyhártot — szólt a király rendelkezése a tárnokmesterhez —, sem a kassai polgárokat (akiket egyébként utasított, hogy a lefoglalt pénzt adják át a kárvallottaknak) ne háborgassa, és az ügybe egyáltalán ne is avatkozzék be, mert ez az ő intézkedésének megfelelően történt.84 Hogy Frank János — Genovából vagy valamelyik pontuszi kolóniájából — milyen úton érkezett Kassára, a forrás nem árulja el. Az azonban kétségtelenül kiderül belőle, hogy az említett budai és lőcsei polgárok megelőzőleg Callatrea-ban jártak. E nevezet alatt nyilván a Várnától északra eső tengerparti Kalliakrát (Kallacerka, Caiacra, Caliacron Ponticum) ismerhetjük fel, amely XIV. századi forrásokban már gyakran szerepelt, s maga is kapcsolatba került a Fekete-tenger vidékének más genovai telepeivel.85 Az a körülmény pedig, hogy a kárt szenvedett magyarországi kereskedők a pérai podesztától („per potestatem Peyrensem") nyert menlevelükre hivatkoztak, — egészen Péráig: Konstantinápoly genovai negyedéig terjedő utazásukat valószínűsíti.8 " 4. Stiboriczi Stibor vajda 1412 nyarán, június—szeptemberében tette azt a körútját az erdélyi szász városokban, amelynek során — főképpen8 7 — az Erdélybe vezető keleti kereskedelem támogatásáról-szabályozásáról intézkedett. Tette pedig ezt, mint a szövegek kifejezetten utalnak rá, Zsigmond király különleges utasítására: „de mandato regio", „ex speciali permissione serenissimi principis et domini".88 Zsigmond király, mint tudjuk, ez időben, 1411 ősze óta Velencével háborúskodott, s nemsokára személyesen is hadba szállt: 1413 83 Lásd fentebb a 64. és 73. jegyzetet, — valamint az 60 — 62. jegyzetet: a szebeniek 1390. és 1412. évi panaszát az „ulterius ad partes Transalpinas transire"-tilalom megszegéséről. 81 Mályusz, Zsigmondkori oklevéltár, II, 1., 223 — 224. S5 Jorga, i. m. 34, 51, 67. — Az osztrák régész ós numizmatikus A. v. Steinbüchel szerint az ókori görög gyarmatosítás a következő kereskedelmi telepekre terjedt ki a Feketetenger vidékén, „csupán a nyugati parton: Apollonia, Anchialus, Mesembria, Odessus (a mai Várna), Dionysopolis, Callatia, Tomi [a mai Constanta], Istrus . . ., egyesek, mint Gallatia és Istrus különösen gazdag kereskedőhelyek": Neueste Dampfschiffahrt von Wien nach Trapezunt oder die grosse Donaustrasse zu einem der reichen Ursitze des asiatischen Welthandels, Wien, 1838, 10. 86 A pérai podesztára (potestas Peyrensis, potestas Januensis in imperio Romániáé, potestas Januensium in imperio Romaniae conversantium, vicarius pro communi Januae in toto imperio Romaniae et mari maiori): Heyd, i. m. I, 502 — 605; a genovai Grimaldi- és Spinola-család tagjaira a Fekete-tenger mellékén, Konstantinápolyban: Heyd, i. m. II, 760, 771; Jorga, i. m. 40. 87 Egyéb ekkori intézkedéseire lásd fentebb az 67. jegyzetet. 88 Zimmermann— Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 627, 645. 2*
