Századok – 1975

Történeti irodalom - Varga Ádám–Boda Ferenc: Mözs község története (Ism. Komanovics József) 193/I

194 TÖRTÉNETI IRODALOiM Mözs község történetét a Varga Ádám és Boda Ferenc szerzőpár dolgozta fel. A két szerző munkája, — témáját részben a feldolgozás módját tekintve is — viszonylag jól érzékelhetően elválik egymástól. Varga Ádám Mözs községnek az őskortól a második világháborúig terjedő története megírására vállalkozott. Először viszonylag részletesen megismerteti az olvasót a helység történetével a régibb kőkortól a honfoglalásig, eközben szakavatott kézzel felhasználja a vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeket (az ásatások, nyelvészet stb. terén) s a vitás kérdésekben — ahol ehhez bizonyító anyaggal rendelkezik — önálló álláspontra helyezkedik. Ezt követően középkori oklevelek alapján részletesen elemzi a község elnevezésének eredetét, s a község történetét Mohácsig, majd bemutatja a hódoltság korát. Élénk színekkel ecseteli a magyar nép szenvedéseit, a török adóprést, a kettős adózás sanyarú következményeit. Az adózási okmányok alapján megkísérli rekonstruálni a község lakóinak vagyoni helyzetét, lélekszámát, vallási megoszlását. E kor történetét bemutatva, vizsgálat alá veszi a magyar végvári katonaság szerepét a hódoltsági terület lakosságának — néha kényszerű — megsarcolásában. Nyomon követi a községet birtokló földesúri család történetét, a birtoklási viszonyokat, a községnek a török kiűzése utáni elnéptelenedését, az új birtokosok közti huzavonákat. Viszonylag nagy teret szentel a szekszárdi apátság ós a Martonfalvay-család között a környék birtoklásáért folyt kötélhúzásnak, pereskedésnek. Ezt követően bemutatja a község benépesítését. Kezdetben a Felvidékről származó szlovák, majd Németországból hozott német telepesekkel pótolták a hiányzó lakosságot. Eleinte többnyire ügyetlen, haszontalan, később azonban — Mária Terézia és II. József által is szorgalmazott akció révén — értékesebb telepesek érkeztek. A következő fejezetekben képet kapunk az úrbéri viszonyok szabályozásáról, a helyi jobbágyság sajátos rótegeződósóről. Majd a XVIII. sz. második felének illetve a XIX. sz. gazdálkodását elemzi a szerző, ismertetve az egyes termelési ágakat, a földekkel kapcsolatos földesúri önkényeskedéseket, visszaéléseket. Nyomon követhetjük a falu önkormányzatának kialakulását, fejlődését. Megismerjük a községet sújtó 1856-os tűzvészt, a lakók koldusbotra jutását, a telepítés utáni viszonyokat. Képet kapunk a község roppant mostoha iskola- és egészségügyi helyzetéről, mindazokról a gondokról, amelyek a község nemzetiségi jellegéből fakadtak (németek, szlovákok, magyarok). A szerző tájékoztat az 1848-as jobbágyfelszabadítást követő fejleményekről, a paraszti földesúri vitákról, ellentétekről, helyi források hiányában itt is, s néha másutt is átcsúszva az országos viszonyok ismertetésére. Leírja a község tulajdonviszonyait, gazdálkodását, a forgalom alakulását. Viszonylag röviden szól — akkor is inkább országos kitekintésben — a két világháború közti gazdasági viszonyokról, középpontba állítva a tagosítást. Szinte csak érinti az 1918-as polgári demokratikus forradalom illetve a Tanácsköztársaság gazdasági intézkedéseit, s teljesen figyelmen kívül hagyja a gazdasági világválságot és annak — a község életét befolyásoló — következményeit. Mözs történetének feldolgozását a falu- és az országos politika áttekintésével zárja. Ezen belül foglalkozik — a gazdaságinál egy árnyalattal ugyan részletesebben — az 1918-as forradalom, valamint a Tanácsköztársaság alatti politikai eseményekkel, a két világháború közti nemzetiségi problémákkal, kiemelve a németség kérdését. Az olvasó számára azonban érthetetlen módon — talán mert itt történik a váltás — a második világháború időszaka kiesik mindkét szerző érdeklődési köréből. A munka első — terjedelemben kétharmadnyi — része műfajilag nem tekinthető egységesnek. Némely részek inkább dokumentumgyűjteményként vagy tényszerű leírásként értékelhetők, ahol a sokoldalú elemző feldolgozással adós marad a szerző. Ily nagy forrásanyagot felvonultató munka esetében — úgy véljük — célszerű lett volna az egyes fejezetek lezárásaképpen a legfőbb gondolatok illetve megállapítások összegezése. S bizonyára az is előnyére vált volna a feldolgozásnak, ha egyértelműbb a terminológiája, illetve, ha a szerző a hozzánk közelebb eső időszakok története kimunkálásának nagyobb teret szentelt volna. A felszabadulást követő időszak történetének Boda Ferenc által történt feldolgozása több tekintetben előnyösen különbözik az első résztől. Fokozott dokumentum-gazdagsága ellenére a szerző elkerüli a források vógnólküli eitálását. Varga Ádámhoz viszonyítva sokkal inkább törekedett az elemző feldolgozásra, általános érvényű következtetések levonására, az egyes időszakok illetve témák mélyebb értékelésére. Boda Ferenc munkája nyomán képet kapunk a falu szinte vérveszteség nélkül történt felszabadulásáról, majd a politikai, gazdasági, társadalmi élet 1945 utáni megújhodásáról, a koalíciós korszak bonyodalmairól, amelyekkel kapcsolatban a szerző értelmi és érzelmi hovatartozása félreérthetetlen. Mözs községet viszonylag jelentős számú német lakossága miatt erősen érintették