Századok – 1975

Történeti irodalom - Csapodi Csaba: The Corvinian Library. History and Stock (Ism. Fügedi Erik) 195/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 196 a háború utáni ki- illetve betelepítések. A szerző eléggé részletesen ismerteti — sajnos sokkal kevésbé elemzi — a háborút követő lakosságmozgásokat, s e vonatkozásban adós marad a határozott állásfoglalással („történt, ahogy történt"). A vonatkozó irodalom mellőzésével, meglehetősen szűk horizonton szemlélte ezt a rendkívül bonyolult és sokak számára valóban fájdalmas kérdést. A község felszabadulás utáni történetében szegényesnek és hézagosnak érezzük a termelőszövetkezet ellenforradalom előtti történetének feldolgozását. Annál sikeresebbnek mondható viszont az 1956 utáni időszakra vonatkozó részletes, sokoldalú elemzés. Ebből megtudjuk, hogy a községben az ellenforradalom később is érzékelhető bomlasztó, romboló, kártevő hatása még jó ideig nehézséget okozott. Boda Ferenc bemutatja azt a hősi küzdelmet, amellyel úrrá lettek a tornyosodó akadályokon, azokat az erőfeszítéseket, amelyek végül is az 1963-as fordulat évéhez, a termelőszövetkezet fellendüléséhez vezettek. Nagyon hasznosak és tanulságosak a munka azon részei, amelyek a stabil munkaerő biztosítására irányuló intézkedéseket taglalják egy olyan faluban, amely közel fekszik a nagy elszívó hatást gyakorló megyeszékhelyhez. Dicséretes a szerző törekvése a tematikus feldolgozásra, mégis úgy tűnik, hogy szerkezetileg talán előnyösebb lett volna az ellenforradalommal összefüggő eseményeket, a község politikai életének alakulását, illetve a termelőszövetkezet fejlődését együtt tárgyalni, ezáltal fölösleges ismétléseknek és átfedéseknek is elejét vehette volna. Ahogy ezt az oktatás és a kulturális élet fejlődése tekintetében megtette, a. felszabadulástól napi jainkig végig kísérve és értékelve a legfontosabb eseményeket. Boda Ferenc a vallásélet illetve a cigányság problémáinak feltárásával zárja a község felszabadulás utáni történetét felölelő fejtegetéseit. Mözs község monográfiájának szerzői rendkívül kiterjedt, széleskörű, alapos kutató munkát végeztek. Igen nagy tényanyagot gyűjtöttek, s ennek alapján megismerhetjük a község több száz éves történetét. E könyvet még akkor is haszonnal forgathatjuk, ha nem is mentes némely — a fentiekben már jelzett — fogyatékosságtól. KOMANOVICS JÓZSEF CSAPODI CSABA: THE CO RV INI AN LIBRARY. HISTORY AND STOCK (Budapest, Akadémiai Kiadó 1973. 516 1. Studia Humanitatis. Ed. T. Klaniczay I.) A CORVINA KÖNYVTÁR. TÖRTÉNETE ÉS ÁLLOMÁNYA Mátyás király híres könyvtárából, a Corvina-ból 167 kötet maradt fenn szétszórva Európa és az Üjvilág gyűjteményeiben, egy ezek közül is áldozatául esett a második világháborúnak. A fennmaradt kötetek közül nem egy fényes kiállítása miatt lett a közgyűjtemények ós magános gyűjtők féltett kincse. A 167 kötetből a könyvtár állományát rekonstruálni ugyanolyan hiábavaló kísérlet, mintha egy középkori város népességéből csak azt a néhány polgárt vennénk figyelembe, akinek sírköve fennmaradt. Nincs azonban akadálya annak, hogy a könyvek díszítésének vizsgálata a művészettörténet egyik ágának tárgyául szolgáljon, s talán ez az oka, hogy a fennmaradt Corvinákon keresztül a nagy uralkodó könyvtárának kutatásával az elmúlt évtizedek során elsősorban művészettörténészek foglalkoztak. Csapodi személyében Fógel József és Fraknói Vilmos óta (1927) először fordult ismét történész figyelme a könyvtár felé. Önálló vagy feleségével, Gárdonyi Klárával együtt írt kisebb tanulmányai lassan két évtizede jelentek meg itthon a Magyar Könyvszemlében, külföldön a könyv- és könyvtártörténeti folyóiratokban, 1967-ben pedig — ugyancsak Gárdonyi Klára közreműködésével — napvilágot láthatott az első, a kutatás mai eredményeit is tükröző reprezentatív összefoglalás, amely hamarosan angolul és németül is olvasható volt. A most ismertetendő munka célja látszólag korlátozott: Csapodi azt kívánta megállapítani, hogy hány kötet lehetett a Corvina-ban (az eddigi becslések 500 és 60 000 között ingadoztak !). Ennek a célkitűzésnek logikus átgondolása azonnal világossá tette, hogy új kritikai katalógust kell készíteni (az utolsót Hoffmann Edit állította össze 1929-ben), az „minden további munka előfeltétele, mert az eddigi lajstromok hiányosnak tűnnek, gyakran ellentmondanak egymásnak és hiányzik belőlük a kritikai apparátus" 13*