Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
18 FACH ZSIGMOND l'il. rum" moldvai alattvalói Erdélyben szoktak fizetni, éspedig éppen abból a célból, hogy a kölcsönösség alapján a brassaiak is „bizton és szabadon, harmincadfizetés nélkül kelhessenek át portékáikkal Demeter úr országába".7 8 A moldvai kereskedelembe egy másik szász város, a földrajzi fekvése miatt erre különösen hivatott Beszterce (Nősen, Bistritz, Bistrita) is bekapcsolódott,7 9 s éppen Brassóra és Besztercére vonatkozik Stibor erdélyi vajdának két további, 1412-ben kiadott oklevele, amely — akárcsak fentebb már tárgyalt ugyanez évi kibocsátása — értékes tájékoztatást nyújt az erdélyi szászok kelet felé irányuló kereskedelmi összeköttetéseiről. Az egyikben az erdélyi vajda bizonyos vonatkozásban megismételte — a moldvai fejedelem panaszára — Lajos király szabadalmát az odavalósi kereskedők vámmentességéről, és kimondta, hogy ,,qui de Moldavia venerint et de partibus superioribus", senkisem kötelezhető vámfizetésre Brassóban, a Törcsvárról (Bran) ide helyezett vámhelyen, — előnyt élvezve e tekintetben azokkal szemben is, akik Havasalföldről kelnek át („qui de partibus Transalpinis transire consueverunt"),80 és akiknek a vámtételeit a fentebb tárgyalt (vagy tíz nappal korábban kiadott) szöveg határozta meg. A másik oklevél — amely néhány héttel még korábbi keltezésű — Besztercén került kibocsátásra, s a besztercei polgárok előterjesztése alapján szabályozta a Moldvával való forgalmat, nevezetesen a radnai (Rodna) harmincadon áthaladóktól járó vámtételeket („tributum vei tricesima ab in Rodna intrantibus vei exeuntibus Muldaviam"). A vámtarifa — akárcsak a brassói a havasalföldi forgalomról — átfogó képet nyújt a moldvai kereskedelem kiviteli és behozatali áruiról, éspedig ha kevésbé változatos, de lényegileg azonos tartalommal. Az export fő cikke itt is a nyugati posztó (s szintén az Ypres-i, Louvain-i, kölni és sziléziai); az importé megint csak az állattenyésztés produktumai (marha, sertés, juh, hal stb.), valamint — a kelet fűszerei: bors és gyömbér. ,,. . . de uno lapide piperis mercator medium tenetur solvere florenum, similiter de lapide zinziberis modo praemisso . . ,"81 — a vámtarifa e tételei kétségtelenné teszik, hogy „res maritimae" Moldván át is eljutottak Erdélybe a Feketetenger mellékéről. Joggal gondolhatunk itt a már említett genovai kolónia, a Duna-torkolati Kilia mellett a Dnyeszter torkolatánál fekvő — Moldván át ugyancsak könnyen elérhető — Moncastrora (Maurocastro, Bialogrod, Cetatea Alba, Akkerman, Belgorod-Dnyesztrovszkij) is, ahol a genovaiak 1368 körül létesítették telepüket.82 Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a lehetőséget sem, hogy Erdély felől jövő kereskedők a Dunától délre eső valamelyik kikötőben érték el 78 Fejér, Codex diplomaticus, IX, 4, 129-, Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbuch, H, 316. 79 Lásd pl. Zimmermann—Wernei—Müller, Urkundenbuch, III, 330 (1404). 80 Zimmermann— Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 654. 81 Zimmermann— Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 526 -529. — Az oklevelet О. D. Teutsch, Zur Geschichte von Bistritz, Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, Neue Folge, IV, 2, Hermannstadt, 1870, 286 alapján ismerte Metizl, i. m. 724 is; ezért sem térhetett ki a fentebb idézett, egész koncepciójába nem illő megjegyzés elől: lásd a 9. jegyzetet. — Utalást tett az oklevélre s a szövegben említett „egyes keleti fűszerekre": Jickeli, i. m. 59. és J. Nistor, Die auswärtigen Handelsbeziehungen der Moldau im XIV., XV. und XVI. Jahrhundert, Gotha, 1911, 92 — 93 is, aki — nem véve tudomást Stibor vajda egyéb, ugyanez idei intézkedéseiről — a vámtarifa írásbafoglalását a radnai vámbérletet érintő speciális körülményeknek tulajdonította. 82 Heyd, i. m. I, 583; Jorga, i. m., 1899, 36, 41, 45, 47, 73; Nistor, i. m. 179 — 180; G. I. Brätianu, Recherches sur Vicina et Cetatea Alba, Bucarest, 1935.
