Századok – 1975

Történeti irodalom - Parry; J. H.: The Spanish Seaborne Empire (Ism. Niederhauser Emil) 185/I

185 TÖRTÉNETI IRODALOiM Boxer igen határozottan eloszlatja azt a sokhelyt jelentkező illúziót, mintha a portugálok nem ismerték volna el a fajok közti különbségeket, és kimutatja, milyen erős volt éppen náluk is a faji diszkrimináció, még az egyház is idegenkedett a bennszülöttek felvételétől a papi rendbe (a jezsuiták ezt másoknál elítélték, de saját rendjükbe ugyancsak nem vettek fel bennszülötteket). Jól mutatja meg Boxer a gyarmati társadalom helyzetét is, a rabszolgák tartásának jelentőségét (még az anyaországban is nagy számban akadt rabszolga). Kitér arra a sajátos jelenségre is, hogy a portugál kultúra voltaképpen meglepően csekély résszel járult hozzá ebben a korszakban az emberiség kultúrájához, gyarmatainak gazdagságához képest, ez már a kortársaknak is feltűnt. A szerző valóban az egész gyarmatbirodalom fejlődését mutatja be, sőt ennek az anyaországra gyakorolt hatását is, tehát az anyaország fejlődésót is érinti, különösen a Pombal-féle felvilágosult abszolutizmus korában. Megállapításaival sokszor egyet lehet érteni, de talán túlhangsúlyozza az egyház szerepét a gyarmatbirodalom fennmaradásában, és az sem meggyőző érv, hogy a portugál nyelv azért maradt a keleti félteke lingua franca-ja még sokáig, mert a portugált könnyebben tanulták meg a helybeliek, mint pl. a hollandot vagy az angolt. A könyvet néhány statisztikai táblázat, igen hasznos szómagyarázó jegyzék és a levéltári anyagra is kitekintő bibliográfia egészíti ki. Ha kissé száraz, mégis hasznos, jól tájékoztató munka Boxer könyve. Niederhauser Emil J. H. PARRY: THE SPANISH SEABORNE EMPIRE (London, Penguin Books. 1973. XXIV, 438 1., 8 tb.) A SPANYOL TENGERI BIRODALOM A spanyol fejlődéssel és a korai gyarmatosítás kérdéseivel foglalkozó angol profeszszor összefoglaló munkája „Az emberi társadalom története" c. sorozatban jelent meg, amely szerkesztőjének, J. H. Plumbnek az előszava szerint abban különbözik egyéb összefoglaló világtörténetektől, hogy nem minden adatot felölelő referensz-könyvek sorozata, nem is minden kérdésre kiterjedő szintézis, hanem az emberiség fejlődésének fő kérdéseit igyekszik egy-egy összefoglalásban bemutatni, főképp azzal a szándékkal, hogy megvilágítsa, hogyan is éltek az emberek a múltban. Parry könyve valóban megfelel ennek a sorozatnak, a múlt egyik jelentős problémakörét, az amerikai spanyol gyarmatbirodalom létrejöttét és sorsát a függetlenség megszerzéséig nagyon összevontan, csak a lényegre törekedve, de kétségtelenül igen érdekesen, olvasmányosan foglalja össze. Talán valamivel kevesebbet ad annál, amit címe kínál, hiszen csak az amerikai birtokokkal foglalkozik, azon belül is zömmel a kontinentális területekkel, az egyéb tengerentúli spanyol birtokok már kimaradnak. De nem kétséges, hogy akár Spanyol-Marokkó, akár a Fülöp-szigetek, hogy csak kót pólust jelöljünk meg, messzemenően nem játszottak olyan világtörténelmi szerepet, mint az amerikai birtokok. A szerző a XV. századig terjedő spanyol történet rövid összefoglalásában azt emeli ki, hogy a spanyol társadalom a reconquista évszázadai során már berendezkedett az állandó hódításra, területszerzésre, ebből a szempontból tehát az amerikai terjeszkedés csak ennek logikus folytatása volt. A témát inagát a szerző öt nagyobb részre tagolva dolgozza fel, az eseménytörténetet és a társadalmi fejlődés szélesebb tablóit ügyesen vegyítve. Áttekinti a hódítás előtti amerikai kultúrákat, a conquistadorok tevékenységét, a meghódított terület felosztásának első formáját, az encomienda-rendszert. Jó képet ad az új területek ós az anyaország közti kapcsolatokat biztosító hajózási rendszerről. Érdekes, amit a gyarmatosítás által a politikai elmélet síkján felidézett újabb tanokról mond, a. gyarmatosítás igazolását a kereszténység terjesztésével, ugyanakkor az ebből eredő felelősséget is, amelyet azonban inkább csak elméletben vállaltak. A spanyol hódítás az őslakosság jelentős részének pusztulását idézte elő, demográfiai katasztrófát, amelyen a néger rabszolgák behozatalával segítettek. A XVII. századi hanyatlás után a Bourbon-kormányzat idején bizonyos fellendülés következett be. Ebben az időszakban nőttek meg viszont az ellentétek az amerikai születésű kreolok és az Európából jött spanyolok, a gyarmati közigazgatás vezetői közt. Ezzel az ellentéttel, és számos véletlennel, elsősorban a spa-