Századok – 1975

Történeti irodalom - Hajdúböszörmény története (Ism. Szabó Ferenc) 186/I

186 TÖRTÉNETI IRODALOiM nyolországi francia hódítással Napóleon idején magyarázza a szerző a XIX. sz. elején kitört és végül győzelemre vezető függetlenségi háborúkat, a sok állam kialakulását pedig a gyarmati korszak hagyományaival, amikor a spanyol hatóságok szigorúan elkülönítették egymástól az egyes nagyobb egységeket, alkirályságokat, továbbá a helyi vezetőknek, caudillóknak is nagy szerepet tulajdonít ebben. Nem érdektelen szempontokat vet fel a végén Parry arra vonatkozólag, hogyan élnek tovább a gyarmati korszak egyes jellemvonásai napjainkig. A gazdasági fejlődésről sok érdekeset mond a szerző, a közigazgatásról is, még a társadalmi struktúrát is érinti több ízben, de itt csak a felső körök helyzetére tér ki, alig mond valamit pl. a bányákban foglalkoztatott munkásokról. Viszonylag kevéssé érdeklik a Karib-tengeri szigetek is, ami persze összefügg az egész munka terjedelmével. A legnagyobb hiányérzetet a függetlenségi harcok tárgyalása kelti az olvasóban. Parry azt hangsúlyozza, hogy alapvetően nem változott meg semmi, ugyanazok a társadalmi rétegek maradtak az uralkodók, mint korábban. Ez igaz, csakhogy az egész változás mégis a feudális gyarmati rendszer helyébe a kapitalista fejlődés lehetőségét állította. A törés, a fordulat erősebb a kontinuitásnál, bár ennek Parry által túlhangsúlyozott elemeit persze nem szabad elhanyagolni. A könyv végén fejezetenkint hasznos bibliográfiát talál az olvasó, zömmel spanyol és angol nyelvű munkákat. Parry könyve egészében — érthető hiányosságaival együtt — a kérdés jól megírt, laikusok számára érdekes, a szakember számára is hasznos összefoglalása. Niedkrhauser Emii. HAJDÚBÖSZÖRMÉNY TÖRTÉNETE Szerkesztette: Szendrey István •»(Debrecen. Hajdúböszörmény Város Tanácsának kiadása. 1973. 587 1. + 1 mell.) A múlt század utolsó harmadáig visszanyúló, számottevő előzmények után az utóbbi két évtizedben a történetírás és a társtudományok művelői — köztük is elsősorban a Debrecenben és vonzáskörében dolgozó kutatók — megkülönböztetett figyelemmel fordultak a hajdúság históriájának korszerű feltárása felé. Az egymást szerencsésen inspiráló, eléggé szervesen egymásra épülő kutatási eredmények rendszeres publikálásának a következménye, hogy ma már átfogó képünk van a hajdútársadalomról, a hajdúvárosok fejlődésének menetéről. Ez a kép egyes részleteiben még módosulni fog, tudományos megbízhatósága és színeinek gazdagsága révén azonban eléggé meg nem becsülhető értékeket mutat. A magyar társadalom egy jórészt sajátos utat végigjáró részéről illetve egy jól körülhatárolható, agrár jellegű tájegység múltjáról hasonló színvonalú vagy megközelítő teljességű munkálat-sorozatra nemigen akad példa. Igaz, hogy a Hajdúsághoz fogható, problematikájában eléggé egységes, területileg is összefüggő, kedvező forráslehetőségeket kínáló vizsgálati „terepet" hazánk nem minden részében lehet találni. A komplex megismerés célkitűzése, a kedvező kutatóhelyi és munkatársi kapcsolatok, a közzététel egybehangolást biztosító formái és lehetőségei révén a főbb kérdések megítélésében viszonylag rövid idő alatt kiformálódott az egység. A fokozatosan kialakuló, egységes kutatói szemlélet, s a vele párhuzamosan erősödő színvonal mögött elsősorban a széleskörű alapmunkálatot, mint tudományos fedezetet kell kiemelnünk. A magyar történetírásnak egyre több eredménye halmozódott föl — mind elvi-tartalmi, mind pedig módszortani vonatkozásban — a hajdúság kapcsán. Különösen a Bocskaiszabadságharcról és a jobbágykérdésről írt könyvek és tanulmányok jelentettek fontos bázist. Alapvető szerepük volt azoknak a szintézis jellegű, az alapokig leásó és már szorosan a hajdúkkal foglalkozó forráspublikációknak és összegzéseknek, amelyek az egyes részkérdéseket ismertető tanulmányokkal jórészt egyidőben, de még az 1971 óta sorjázó városmonográfiákat megelőzően születtek. A Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar megyei Levéltár köré csoportosult kutatók nagyobbrészt változatlan együttese eddig négy „öreg hajdúváros" történetét publikálta: Hajdúdorogót 1971-ben, Hajdúhadházét 1972-ben, Hajdúböszörményét és Hajdúnánásét 1973-ban. (Az első kettőt Komoróczy György, a hajdúnánási kötetet pedig Rácz István szerkesztette.) Nyomdában van a hajdúszoboszlói monográfia (szerkesztője Danlcó Imre), s legújabban megjelent az 1701-ig hajdúváros Polgár története is (Bencsik János szerkesztésében).