Századok – 1975

Történeti irodalom - Boxer; C. R.: The Portuguese Seaborne Empire 1415–1825 (Ism. Niederhauser Emil) 184/I

184 TÖRTÉNETI IRODALOiM bázisát egyelőre még nem sikerült kimutatni; a petrinus irányzat társadalmi bázisát jelenlegi ismereteink szerint ugyanaz a kisárutermelő réteg adta, mint a paulinusét. Problematikusnak látszik előttünk a kereszténység két ellentétes irányzatának vagy szakaszának, a forradalmi és a vallásos fantasztikus irányzatnak, szakasznak elkülönítése is; a kettő szerintünk kölcsönösen áthatotta egymást. Bár helyeseljük a szerző határozott állásfoglalását Jézus személyének történetisége mellett, szerintünk mégis túlmegy a forrásadottságokon Jézusnak és Keresztelő Jánosnak az esszénusból származtatott naszoreus nevű forradalmi mozgalom kivégzett vezetőiként való beállításával. Az újszövetségi iratok keletkezésével ós leszármazásával, egyes történeti jelenségek, alakok (pl. az ókori rabszolgaság, Catilina) bemutatásával, valamint a racionalista ós hiperkritikus szemlélet tüneteivel kapcsolatos problémákra csak futólag utalunk. A fordítás szakmai és stiláris szempontból egyaránt kiváló munka, egy félreértés (a szeplőtlen fogantatás nem azonos a szűztől születéssel [84, 98. 1.]; helyesen megkülönböztetve a 296. lapon), egy-két elírás és ugyancsak nem sok sajtóhiba (köztük a legboszszantóbb: Amor Canctus [69. 1. 2. jegyzet]) kivételével. Mintaszerű névmutató segíti elő az értékes kiadvány használatát. Bellér Béla 0. R. BOXER: THE PORTUGUESE SEABORNE EMPIRE 1415—1825 (London, Penguin Books, 1973. XXVII, 436 1.) A PORTUGÁL TENGERI BIRODALOM 1415-1825 „Az emberi társadalom története" sorozatban kiadott munka, mint azt a sorozat szerkesztője, J. H. Plumb bevezetőjében hangsúlyozza, az első gyarmatbirodalom történetét tárja fel, azét, amely egyúttal az utolsó, felbomlása szemünk láttára megy Végbe, s hogy ez elkerülhetetlen, arról Plumb sem táplál illúziókat, sőt nagyon is utal rá. A szerző, mint maga írja, mintegy 40 éven át foglalkozott a portugál gyarmatosítás törtenetével, bejárta majdnem az egész egykori birodalmat, mindenütt megnézte a fennmaradt levéltárakat, jól ismeri az eddigi irodalmat, amelynek nem jelentéktelen tételei éppen az б tollából származnak. Így valóban alapos, ugyanakkor mégis éppen a fő vonalakat kiemelő áttekintést tudott nyújtani első ízben 1969-ben megjelent könyvében. Az időbeli keretet Geuta elfoglalása (1415) és Brazília öállóságának a portugál kormány részéről való elismerése (1825) szabja meg. A négy évszázadon belül azonban az első mintegy másfél a leglényegesebb. Boxer rövid bevezetőt ad Portugália középkori fejlődéséről és berendezkedéséről, majd két nagy részben tárgyalja az anyagot, az első mintegy eseménytörténeti jellegű, a második a gyarmatbirodalom egyes kérdéseit tárgyalja még egyszer átfogóan, a beosztás vitatható, mert bizonyos ismétlődésekre, ill. kényszerű visszautalásokra vezet. A gyarmatok megszerzésének első rugója az afrikai arany iránti kereslet volt, ez vezetett a nyugat-afrikai hódításokra, majd az Afrika körülhajózásával Indiába vezető út felfedezése nyomán az egész Indiai-óceáni kereskedelembe való betörés, ill. ennek a kereskedelemnek egyidőre történő monopolizálása volt a következő lépés. A szerző igen plasztikusan mutatja be, milyen nehézségei voltak a gyarmatbirodalom kiépítésének, hiszen Portugália lakossága az egész korszakon keresztül alig haladta meg az 1 milliót, tehát a gyarmatosításban részt vevők száma mindig igen korlátozott volt. Ezért is történhetett az, hogy szemben a spanyolokkal, a portugálok csak egy-egy kikötő, kereskedelmi központ megszerzésére törekedtek, ennek révén tartották kezükben jóidéig az Indiai-óceán egész kereskedelmét, főképp az arabok kiküszöbölésével. Meg az a másik körülmény is közrejátszott, amire a szerző ugyancsak utal, hogy a portugálok Indiában és egyebütt Ázsiában jóval fejlettebb, szervezettebb államokkal kerültek szembe, mint a spanyolok Amerikában. A fűszerkereskedelem terén azonban a portugáloknak csakhamar egyéb európai konkuiTensekkel kellett megküzdeniük, elsősorban a hollandokkal. A XVII. századra a portugálok már visszavonulóban voltak Indiában és Kelet-Afrikában, de a brazíliai cukor, majd dohány, ill. a nyugat-afrikai rabszolga-kereskedelem még újabb másfél évszázadig éltette a birodalmat.