Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉI.YI ÚTVONALA 17 mellett, íme: nagy súllyal jelennek meg a bors, egyéb fűszerek és más keleti áruk, amelyek után harmincad járt.7 1 Szorosan kapcsolódik ehhez a másik értékes forrás, a román részről: Mircea cel Batrín havasalföldi fejedelem részéről a következő évben, Í413-ban Brassónak adott vámszabályzat. Ennek két változata: szláv (vlacho-bolgár)72 és latin szövegezése7 3 — az utóbbi kifejezetten utal is Stibor oklevelére — ezzel és egymással lényegileg egybehangzóan ismerteti a brassóiak havasalföldi kereskedelmének útvonalait, vámtételeit, árucikkeit. Odamenet Ruffa arbor (= Rucär, Cîmpulung mellett) és Dîmbovi^a, hazafelé jövet Bráila, Novum forum (= Tîrgusor, Ploeçti mellett), Tîrgoviste, s megint Dlmbovita és Rucär vámhelyeknél, árufajták szerint meghatározott összegű vámot fizetnek; ha pedig túlmennek Havasalföldön, akkor először a Dunán való átkelésnél, másodszor pedig a tengermellékről vagy a Dunán túl fekvő részekről visszajövet („venientes de marinis partibus seu trans Danubium") „száz után hármat", vagyis harmincadot adnak. Kiviteli cikkeik között az említett nyugati posztófajták (s egyéb textiliák) mellett vasáruk (kések, fegyverek) is megjelennek; behozatali áruik sorát, a jelzett őstermelvényeken kívül, ismét bors, egyéb fűszerek s keleti cikkek teszik ki. S ez utóbbi tényt — hogy egészen világos legyen a dolog a „dalmát teória" mégoly elszánt hívei, a levantei kereskedelem Erdély felé haladó útvonalának bármily makacs ellenlábasai előtt is — az 1412. évi oklevél így fejezte ki: „A bors, sáfrány, gyömbér, szegfűszeg, a kecskegyapjú, a gyapot és minden olyan áru után, amelyet a szaracénusok hoznak (quae per Sarracenos asportantur), harmincad járja."74 Az 1413. évi oklevél szláv nyelvű változata pedig így: ,,. . . a bors, a sáfrány, a gyapot, a teveszőr, a kecskegyapjú, a bőrök és a többi áruk után, amelyek a tengerről jönnek ( y)o доходе г ют морЬ), 100 perpera után 3 perperát" fizetnek.75 Azok a fűszerek, keleti cikkek tehát, amelyeket a brassóiak vittek tovább a Havasalföldről Erdélybe, szaracén (= mohamedán)76 kereskedők révén jutottak a Fekete-tenger vidékére. — íme, a tengerről jött portékák, a „res maritimae" az erdélyi szász városokban: — csakhogy nem a dalmát tengerpartról (mint az adriai import kizárólagosságát valló történészek képzelték),77 hanem a Fekete-tenger partjairól. Sőt, a havasalföldi mellett egy másik útvonalon is szállítottak „tengeri árukat", keleti fűszereket az erdélyi szász városokba a Fekete-tenger mellékéről: nevezetesen Moldván keresztül. A kereskedelmi érintkezések nagyjából egyidőben indultak, amint ezt Nagy Lajosnak egy 1368. évi oklevele tanúsítja. A király ekkor a brassóiak kérelmére, elengedte azt a harmincadot, amelyet Demeter „princeps Tartaro-71 Zimmermann— Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 544 — 547. 72 J. Bogdan, Documente regeste privitoare la relatiile Tariï Romînesti eu Brasovul si Ungaria in secolul XV çi XVI, Bucuresti, 1902, 3 — 5. 73 (Zimmermann—) Gündisch, Urkundenbuch, IV, 425 — 426. 74 Zimmermann— Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 546. 75 Bogdan, Documente si regeste, 4. 76 A szaracén elnevezés már XIII. századi forrásokban nemcsak arabokat, hanem általában mohamedánokat jelentett: Gzeglêdy K., Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről, Nyelvtudományi Értekezések, 70, Bp., 1970, 254. — A velenceiek az 1330-as években „de mercationibus saracenorum" (= akkor tatár fennhatóság alatt élő perzsa kereskedők áruiból) vásároltak Trebizondban és Tabrizban: G. I. Brätianu, Les vénitiens dans la Mer Noire au XIV' siècle, Bucarest, 1939, 9 — 11, 44 — 45; vő. alantabb a 98. jegyzethez tartozó szöveggel. 77 Lásd fentebb a 13. jegyzetet. 2 Századok 1975/1
