Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
16 FACH ZSIGMOND l'il. a másik út feltehetően a Dunától délre fekvő balkáni vidékekre vitt; hiszen ugyanez idő tájt (1369) Stracimir, a viddini Bulgária cárja is megengedte a brassóiaknak, hogy országában „kereskedhessenek, ahogy kedvük tartja".64 pj Lajos 1358. évi szabadalomlevelét 1395-ben Zsigmond megerősítette;65 sőt a brassói harmincadosokat arra utasította: ne szedjenek tricesimát és tributumot a brassóiaktól és szebeniektől, ha árukat hoznak be Havasalföldről.6 6 Ezeknek az importcikkeknek az egyikéről: a nyersviaszról — „ceras ad ipsam civitatem nostram undecumque, signanter de ipsis partibus Transalpinis importandas" —, annak Brassóban történő kezeléséről, feldolgozásáról és tisztításáról ugyanez évben külön is rendelkezett.6 7 Kitűnik tehát, hogy annak a finomviasznak — amelynek olvasztására-öntésére s védjegyükkel ellátva az egész országban, különösen Székesfehérváron és Budán, sőt azon túl Bécsben való forgalomba hozatalára Nagyszeben és Brassó már jó két évtizeddel korábban (1373-ban és 1374-ben) szabadalmat kapott68 — a nyersanyaga szintén a havasalföldi kereskedelemből származott. A havasalföldi import- és exportcikkek teljes felsorolását azután alig két évtizeddel későbbi, igen becses — a szakirodalomban az adott összefüggésben teljességgel figyelmen kívül hagyott — források tárják elénk.6 9 Az egyik Stibor erdélyi vajda 1412. évi oklevele, amely — a brassóiak előterjesztése alapján — magyar részről szabta ki mind a Havasalföldre kivitt, mind az onnan behozott áruk vámját. Az export fő cikke persze a nyugati posztó: flandriai (Ypres-i, Louvain-i), itáliai, német (kölni), végül sziléziai fajták,7 0 amelyek után minőség szerint tarifáit vámot szedtek. Az importban pedig — a rögzített összegű vámmal terhelt — havasalföldi agrártermékek (hal, marha, bőr, viasz, méz stb.) ni w latach 1463 — 1475, Warszawa, 1947, 15 — 16, 61—62; Oh. Verlinden, Le commerce en Mer Noire des débuts de l'époque Byzantine au lendemain de la conquête de l'Egypte par les Ottomans (1517), XIII. Congrès International des Sciences Historiques, Moscou, 1970, 5, 7. 64 Or. Tocilescu, 634 documente istorice slavo-rom&ne din fara Româneasea çi Moldova privitoare la legäturile eu Ardealul 1346 — 1603, Viena—Bucureçti, 1931, 3. — A havasalföldi vajda 1368. évi oklevelére hivatkozva, a brassóiak további útját csak déli irányban, Bulgária ós Konstantinápoly felé vezette O. Fr. Jickeli, Der Handel der Siebenbürger Sachsen in seiner geschichtlichen Entwicklung, Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde, XXXIX, 1, Hermannstadt, 1913, 80. 65 Fejér, Codex diplomaticus, X, 2, 309 — 310; Zimmermann—Werner— Midier, Urkundenbuch, III, 125 — 126; Mályusz, Zsigmondkori oklevéltár, I, 421. 66 Fejér, Codex diplomaticus, X, 2, 305; Zimmermann —Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 142 — 143; Mályusz, Zsigmondkori oklevéltár, I, 423. — A harmincadmentesítés utóbb nyilván elenyészett; vö. alantabb a 135. jegyzettel. 67 Fejér, Codex diplomaticus, X, 2, 294 — 297; Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 117 — 120. 68 Fejér, Codex diplomaticus, IX, 4, 500 — 601, 565 — 666; Zimmermann—Werner — Müller, Urkundenbuch, II, 402—403, 416 — 417; utóbbi 1395. évi megerősítése: Fejér, Codex diplomaticus, X, 2, 303; Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbuch, III, 129; Mályusz, Zsigmondkori oklevéltár, I, 421. 68 A legújabb román történetírás egyik jeles alkotása számba vette a szóbanforgó, 1412 — 1413. évi okleveleket és megújításaikat is, de nem fordított figyelmet a fekete-tengeri útvonalat illető fontos utalásaikra, s a keleti áruk közvetítésének szélesebb problematikájára: JR. Manolescu, Comerful fárii Romínesti çi Moldovei eu Braçovul (Secolele XIV—XVI), Bucureçti, 1965, 28-29, 31 — 34, 169'. 70 Nyilván itáliai posztó rejlik a „Gallicalis" mögött (vámja még a flandriaiénál is magasabb); bizonyosan sziléziai a (legalacsonyabban vámolt) „Polonicalis" mögött, amelynek a bolgár—szláv szövegekben „csehországi" (сит чех) a megfelelője; vö. alantabb a 141. jegyzethez tartozó szöveggel. — Az importált agrárcikkek egyike „vermasium" néven szerepel; ehhez az 1413. évi szöveg hozzáteszi: „vulgo temelturolt" (tömlőtúró).
