Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉI.YI ÚTVONALA 17 kulcshelyzetüket5 9 —, hanem (e tekintetben kétségtelen igaza volt Schtözernek)6 0 — fürgén és mozgékonyan. Aktív kereskedelmi tevékenységüket pedig nemcsak északnyugatra: Várad és Kassa felé, és nemcsak nyugatra: Buda és Bécs felé, hanem az ellenkező irányban, délre-keletre: Havasalföld felé is egyidejűleg élénken kibontakoztatták. 3. Ha az előző irányokban szemlátomást Szeben járt az élen, az utóbbiban kétségtelenül Brassó mutatkozott tevékenyebbnek. A „Korona-város" polgárai magyar részről már 1358-ban, román részről pedig 1368-ban kedvezményeket nyertek a „transzalpin" kereskedelemre. Lajos király oklevele szabad átkelést engedélyezett számukra a Bodza és Prahova folyók között (nyilván a Bodzai-szoroson és a Tömösi- meg a Törcsvárihágón át) Havasalföldre egészen az Ilontha (Iálomi^a) és a Szeret folyók dunai torkolatáig;6 1 ebben a délkelet—kelet felé húzódó területsávban — ahol fő úti céliuk Bräila volt — találkozunk veliik később is a leggyakrabban. László (Vladislav) havasalföldi vajda egy évtizeddel utóbb kelt oklevele — amely már „régtől fogva" fennállónak mondotta a brassaiak havasalföldi szabadalmait — egy másik, déli irányú kereskedelmi útra is célzott (ezt a későbbi források majd valamelyest világosabban körvonalazzák), amikor az Olt folyó mellett Salatina- (Slatina)-nál fizetendő tributum alól mentesítette őket. A fejedelem egyébként úgy rendelkezett, hogy a szászok Havasalföld területén belül eszközölt eladásaik és vásárlásaik után harmincadot nem, csupán tributumot fizessenek „in Longo campo": Címpulung-ban; viszont ha Havasalföldön keresztül külországba kelnek át, harmincadot is lerójanak. Mégpedig, ha Brailán át mennek tovább kifelé, akkor csak egy harmincadot: visszatértükkor, szintén Címpulung-ban; ha pedig más úton („per quamlibet viam terrae nostrae Transalpinae excepta via Braylam ad régna extranea transeuntes"), akkor két harmincadot: odafelé Címpulung-ban, visszafelé a Dunánál.®2 A brassóiak kereskedelme tehát nem maradt Havasalföldön belül, hanem kiterjeszkedett azon túl is. Az út Br&ila-n át nyilván tovább keletnek, a Fekete-tenger partvidékéhez, a Duna-torkolatához, Licostomo, a későbbi Kilia felé vezette őket, ahol a genovaiak 1360 körül már jelen voltak, és a továbbiakban élénk kapcsolatba kerültek vagy egy évszázaddal korábban létesült legfőbb fekete-tengeri kolóniájukkal, Kaffával (Theodosia, Feodoszija) és más pontuszi telepeikkel;6 3 69 Egyedül a Velence-kereskedelemben mutatkozván aktívnak: Th. Mayer, Der auswärtige Handel des Herzogtums Österreich im Mittelalter, Innsbruck, 1909, 32; C. Schalk, Rapporti commerciali tra Venezia e Vienna, Nuovo Archivio Veneto, NS 23, 1912, 62; F. Tremel, Wirtschafts- und Sozialgeschichte Österreichs, Wien, 1969, 196 — 199. 60 A. L. Schlözer, Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, III, Göttingen, 1797, 678- 682; vö. Századok, 1972, 4 — 6. sz., 870-873. 61 Fejér, Codex diplomaticus, IX, 2, 688 — 689; Zimmermann—Werner- Müller, Urkundenbuch, II, 162 — 153. ег Fejér, Codex diplomaticus, IX, 4, 148 —149: Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbuch, II, 306 — 307. 63 W. Heyd, Geschichte des Levantehandels im Mittelalter, Stuttgart, 1879, I, 393, 583; II, 159 — 168, 398; N. Jorga, Studiï istorice asupra Chilieï si Cetâtiï-Albe, Bucureçti, 1899, 34, 39, 47, 49, 52-53; N. Jorga, La politique vénitienne dans les eaux de la Mer Noire, Académie Roumaine, Bulletin de la section historique, II, Bucarest, 1914, 298; О. I. Brätianu, Recherches sur le commerce génois dans la Mer Noire au XIIIe siècle, Paris, 1929; M. Malowist, Kaffa — kolonia genuenska na Krymie i problem wschod-
