Századok – 1975
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A Levante-kereskedelem erdélyi útvonala I. Lajos és Zsigmond korában 3/I
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉI.YI ÚTVONALA 13 nak tehát sikerült biztosítaniok azt, amit a budaiaknak nem: 44 árumegállító jogukat — ennek a hazai kereskedők irányában való eltörlése és a külföldiekre való szűkítése ellenére — az erdélyi szászokkal szemben továbbra is fenntartották. Ezzel (pontosabban, ezzel is) magyarázható, hogy míg az erdélyi kereskedők utazásai Budán4 5 — vagy Székesfehérváron — át Bécs felé а XV. század első harmadában is rendszeres gyakorisággal folytatódtak,46 addig Kassa (illetőleg azon túl Lengyelország) felé irányuló törekvéseik hovatovább ellanyhultak-megszűntek. Hasonló lett a sorsa a kassaiak erdélyi (s azon keresztül havasalföldi) kereskedelmi szándékainak is: a szebeniek utoljára 1413-ban tartották szükségesnek megújíttatni a felső-magyarországiak erdélyi posztóárusításának korlátozásáról, havaselvi textilkivitelének eltiltásáról szóló 1378. évi szabadalmukat.4 7 Valószínű, hogy az egymással szembefeszülő törekvések ekkoriban már kezdtek kiegyensúlyozódni a Szeben—Kassa vonalnak mintegy fele útján, Nagyváradon.4 8 A váradi vásár lett a kassai és erdélyi kereskedők fő találkozási pontjává, az előbbiek által közvetített posztó és az utóbbiak által felhozott bors cseréjének színterévé, — amint ez későbbi forrásokból oly világosan elibénk tárul.4 9 Érdekesen egészítik ki a fentieket azok az adatok, amelyek a szász -városok egymás közti viszálykodásaira vonatkoznak. A szebeniek ugyanis 1390-ben nemcsak Kassát, hanem Brassót is bepanaszolták Zsigmondnál, mégpedig éppen azzal, hogy nem veszi elég komolyan az erdélyen kívüli — nyilván főleg 44 Az 1403 és 1439 között szerkesztett Budai Jogkönyv 67. cikkelye szerint viszont: „alle kaufmansehaft, welicher lay des sein, sy sein gefiiert oder getragen auf wasser oder auf land, aus sibenburgen oder aus anderen lantten oder in unserem reich, von wan es sey, in dy deutschen lanndt oder gen walhen, ... ist zu fueren durch dy selbig Stat Ofen, sy süllen nicht für gefuert oderr getragen werden, simderr . . . sülien do nider gelegt werden und dy verkauffen": Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts, Hgb. von K. Mollay, Bp., 1959, 86 — 87. — A jogkönyv szövege itt, többek között, Zsigmond kiváltságlevelére utal, mintegy abból idéz, illetőleg fordítja németre a szóbanforgó passzust. A kitűnő modern szövegkiadás szerkesztője ehhez jegyzetben hozzáfűzte, hogy Zsigmond itt lefordított oklevele nem ismeretes. Mi a fentiek alapján hajlamosak vagyunk ezt azzal megtoldani, hogy Zsigmond valószínűleg nem is adott ki ilyen értelemben rendelkező oklevelet; a jogkönyv fogalmazása a budai német patríciusok törekvését tükrözte. 45 Buda a XV. század első felében a bors és egyéb fűszerek jelentős hazai piacaként lép elénk. A Budai Jogkönyv több cikkelye (104, 414 — 416) foglalkozott a borsbehozatallal: Mollay, Das Ofner Stadtrecht, 100, 193. — Az 1436. évi budai harmincadtarifa — amelyet Johannes Siebenlinder, egykori budai bíró, az idő szerint Óbuda várnagya ós Borbála királynő harmincadosa szerkesztett (valószínűleg az ő tollából származott az Ofner Stadtrecht is) — a posztófajták után a fűszerfélékre fordította a legnagyobb figyelmet: Fejér, Codex diplomatics, X, 8, Budae, 1843, 662 — 669; Kováts F., Nyugat-Magyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján, Bp., 1902, 211—213. — Sőt, éppen ez időből vannak adataink arról, hogy a budai piacról külföldi kereskedők, nevezetesen boroszlóiak is vittek ki borsot: (Klose,) Von Breslau. Dokumentierte Geschichte und Beschreibung in Briefen, II, 2, Breslau, 1781, 354 — 356; stb. — Vajon honnan és kik hozták be a borsot Budára, volt-e részük ebben az erdélyi szász kereskedőknek: ezt a kérdést munkánk folytatásában tesszük majd vizsgálat tárgyává. 46 Zimmermann— Werner—Müller, Urkundenbueh, III, 329, 435, 514 — 515, 557 — 658, 594, 639-640; IV, 272-273, 632-637 (1404, 1407, 1411, 1412, 1414, 1415, 1427, 1437). " Zimmermann—Werner—Müller, Urkundenbueh, III, 563 — 564; vö. fentebb a 17. és 23. jegyzettel. 48 Vö. Fügedi, i. m. 207. 49 Lásd fentebb a 30. jegyzetet.
